9 hónap
A kórház ajtaja kitárult, s Bucky lépett be rajta meg sem állva a recepciónál, egyenesen ment tovább, pontosan tudta, hova kell mennie. Még egy szobába nyitott be, de ott megállították.
- Kérem, ide nem jöhet be. - Szólította fel távozásra a nő.
- De... De a feleségem van bent...
- Neve?
- Mrs. Barnes. - A férfi rábökött a megfelelő ponton az ápolónő kezében tartott tábláján. - Dorothy.
- Maga James Barnes, igaz?
- Igen.
- Gondolom tudja, hogy milyen előírások vonatkoznak magára.
- Nem, nem is igazán érdekel... - Bucky már igazán ment volna.
- Maga veszélyes minősül, most még bemehet, de később a jelenléte elfogadhatatlan lesz.
Mintha kést forgattak volna meg a szívében, úgy fájt Buckynak a mondat, hisz kedvesének biztosan szüksége van rá.
- Akkor csak... csak egy pár percet adjon... kérem... - Nyőgte ki nagy nehezen, mire a hölgy bólintott, s a megfelelő szobára mutatott.
Nem várt egy percet sem, úgy rontott be az ajtón, rögtön megpillantva a jól ismert vörös hajzuhatagot és annak tulajdonosát, ki mindent jelentett neki.
- Ugye jól vagy? - Ült le az ágy szélére egy rövid kis csók kíséretében.
- Már igen. - A Dorothy összekulcsolta ujjaikat. - Bucky?
- Igen?
- Maradsz, ugye?
- Nem tehetem, sajnálom... De... De Steve idejön hozzád... - A vígasz végtelenül kevésnek ígérkezett.
- Én téged akarlak, azt mondtad, velem leszel. Hát nem emlékszel?
- Veszélyes vagyok...
A lány lassan felült.
- Te is tudod, hogy nem.
Bucky egész testében remegett meg ezekre a szavakra, s a fájdalom, a keserűség egyre gyűlt a szívében, ígérhet ő mindent, de ezt nem teheti jóvá soha.
- Uram!
A hangra megfordult, még mielőtt Dorothy látta volna a szemében gyűlő könnyeket.
- Letelt az ideje.
- Bucky...?
- És mikor... jöhetek újra?
- Bucky!
- Estére már velünk lesz a kislánya, uram...
STAI LEGGENDO
Weakness (HUN)
FanfictionBucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza. Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...