Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
- Nem!- Bucky tétován megremegett a tető párkányon, arcát kicsípte a dér.
- Nem haragszom!- A lány haját összeborzolta a szél, alig látott fel az épület legmagasabb pontjáig.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Bántottalak!
- Álmodban!
Hideg szeles éjjel volt Bukarestben, nem jártak autók, az utca fényei sem égtek. Senki sem látta volna, ha valaki leugrik a tetőről, öngyilkosság miatt...
- Majdnem megöltelek!
Dorothy kezdett megilyedni. Ha tényleg leugrik a tetőről, nem tudja, mit fog csinálni... Nélküle...
- Nem haragszom! Csak gyere le! Kérlek!- Zokogott fel.
- Veszélyes vagyok, ennek nem szabad megtörténnie még egyszer! Mondtam, soha nem bocsátanám meg magamnak!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Bucky megszédült, kezével kellett egyensúlyoznia magát. Csak egy tréningnadrág volt rajta, fázott benne, remegett, részben az álomtól, s amit tett a hatására, és részben a pokoli hidegtől.
- Nem vagyok jó!- Acél karját maga elé tartotta. - Fogyatékos vagyok, gyilkos! Nem jó ez neked! - Egy könnycsepp legördült az arcán.
Csak nyugodtan, gondolta Dorothy, beszéljen hozzá nyugodtan, akkor majd megnyugszik.
- Bucky, az ősz a hanyatlása mindennek, igen! De, nekünk nem! Szeretjük egymást? Igen! És nem vagy fogyatékos, vagy gyilkos sem! Különleges vagy! - Hangja elcsuklott. - Utánad halok, ha most elmész!
Bucky hátrébb lépett, el a tető szélétől. Igaza van... Ő nem akar rosszat neki, szereti. SZERETI!
Leroskadt, térdét átölelte, arcát elrejtette, mellkasa fájdalmasan összeszorult. Kezével az őt és a mélységet elválasztó vékony betonfalba csapott. Ostoba volt, nagyon...
Lépteket hallott maga mögül, s tekintetébe egy vörös tincs kúszott. Ő volt az.
Dorothy átölelte a férfit, együtt zokogott vele.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ne csináld ezt még egyszer! Megilyesztesz!
- Nem fogok, nem fogok...- Ígérte Bucky, vissza ölelve, megnyugodva. Szíve nem kalimpált már, nem félt, de gyöngének érezte magát.
- Szeretsz még?- Kereste kék szemeivel a zöld tekintetet.
Dorothy a tenyerébe fogta arcát.
- Én mindig szeretni foglak, James Buchanan Barnes, ígérem...
