Dorothy szemei lassan nyiltak fel, s kezdtek ráhangolódni a körülötte lévő színekre. Tekintetével a megszokott fémes villanást, a vörös csillag képét kereste. De nem látta a jeleket.
Felült.
Még a gépben volt, a székeken, érezte a beáramló havas hideget. Szibériában volt. Rápillantott az órára, kiszámolva azt, hogy már több órája volt itt, mint kellene. Buckynak már mellette kéne ülnie, miközben hazafelé tartanak.
Valami baj történt...
Talpra állt, s az ajtó felé indult, mit a megfelelő gomb nyomásával nyitott ki. Amint a rámpa leereszkedett, hideg fuvallat csapta meg. Tett még pár lépést kifelé, de aztán megtorpant.
Menjen, ne menjen?
Bucky itt tartaná, az biztos, de ha komoly a baj, akkor ki segít neki, ha Steve nem tud? Ő. Más nem, nincs itt rajtuk kívül senki, csak a hamis doktor. Nem épp nagy segítség, számítani rá nem lehet...
Dorothy kilépett a hóra, mi finoman ropogott alatta. Régi emlékeket idézett fel benne a táj, kénytelen volt megállni egy pillanatra.
- Hogy?
- Hát, ilyen szerelmesen.
Olyan közelinek tűnt az a pillanat, mégis tudta, nagyon, nagyon messzi. Ment tovább...
Szerelme itt adta neki oda a kabátját, mert ő fázott, s az ajtó... Nehéz, vasból van, vastag, nem változott semmit. Belépett.
Pár másodpercig fülelt, s a harc zaja azonnal a fülébe jutott...
YOU ARE READING
Weakness (HUN)
FanfictionBucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza. Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...