A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Fenyegetések

Hyun Ji POV:

A banda kiment ellenőrizni a motorokat, én pedig felmentem az igazgatóiba, mert megtudta mi történt Tae-vel.

Leültem az igazgatóval szemben, majd mindent elmondtam neki, de nem gyanúsítottam senkit, mert bizonyítékom az nem volt. Azt se mondtam el, hogy szerintem ők voltak, mert nem akartam vádaskodni. Egyébként is mit tehetne? Egy igazgatóitól meg közmunkától nem fognak megjavulni...

Késtem a következő óráról, ahol már mindenki bent volt. A motorosok is.

Olyan gyűlölködő pillantást vetettek rám, azonban láttam a félelmet a szemükben. Rájuk mosolyogtam azzal a bájos rossz kislány vigyorommal, majd leültem a helyemre. Tudták, hogy az igazgatóiban voltam és szerintem már előre fostak a gondolattól, hogy mégis miket mondhattam.

Fizikánk volt. Blah...

-Min Yoongi úgy látom nagyon élvezi az órámat úgyhogy megkérném, hogy mesélje el nekünk mi Newton első törvénye.

-Kérdezze meg tőle - vágta oda.

-Halott - felelte a tanár kifejezéstelen arccal és tovább nézte a diákot szúrós tekintetével. Nem szerette, ha a diákok feleselnek.

-Majd küldök egy virágot a sírjára - vont vállat.

-Tud mondani valamit Newton-ról? - kérdezte figyelmen kívül hagyva a beszólást.

-Majd elolvasom a facebook profilját.

-Min Yoongi ha nem fog tanulni megbuktatom - mondta színtelen hangon majd egy másik diákhoz fordult.

Ekkor gondolkoztam el azon, hogy tulajdonképpen idősebbnek tűnnek nálunk. Jó sokszor bukhattak meg...

Az óra véget ért én pedig már készen álltam, hogy belém fognak kötni.

De nem tették. Ehelyett kimentek a teremből.

Ah. Szóval mennek erősítésért. Ezek tervelnek valamit.

-Mi volt a dirinél? - kérdezte Eunha.

-Semmi - mondtam hátrafordulva, hogy a két fiú is hallja - Nem mondtam, hogy ők voltak.

-De miért nem?! - döbbent le Namjoon.

-Mert nincs bizonyítékunk - mondtam - Figyeljetek most be vannak tojva, mert félnek, hogy köptem. De mondjátok történt valami miután leléptem az igazgatóhoz?

-Csak bejöttek tök dühösen és leültek - rázta a fejét Hoseok.

-Készülnek valamire - mondtam és elindultam kifele. A többiek velem jöttek.

Jól sejtettem. Még szerencse, hogy nem kocsival jöttem. Lehet mostantól mindig otthon hagyom...

Egy csoportba verődve vártak és engem bámultak ijesztő tekintettel.

-Maradjatok le - mondtam nekik.

-Hyun Ji.. - kezdte Hoseok, de én félbeszakítottam.

-Nyugi - mondtam határozottan - Bízzátok rám.

Tovább sétáltam és úgy tettem, mint aki el akar menni mellettük, mert tudtam, hogy valamilyen úton módon, úgysem fogják engedni.

Jimin mellett akartam elmenni, azonban megragadta a karom.

Megtorpantam, majd felé fordítottam fejem. Arca húsz centire sem volt az enyémtől, tekintete pedig gyűlöletet sugárzott.

-Mi az mostohatesó? - kérdeztem - Nem kaptál reggelit? - húztam fel szemöldököm.

Megszorította karom majd maga elé rángatott. Ilyenkor amúgy hol vannak a tanárok? Ja hát persze.. A büfében kávéznak. Na mindegy...

-Fizesd ki - köpte a szavakat.

-Ugyan mit? - tettettem az értetlent.

-Tudod jól miről beszélek ribanc - szűrte fogai között.

Időközben többen is megálltak és szemmel kísérték az eseményeket.

Nem féltem. Többen vannak ezen az egyetlen folyosón, akik bármikor képesek közbeavatkozni ha csak hozzám érnek. Oké Jimin az előbb lökött maga elé, de ez még nem számít. Ez semmi sem volt. Nem ijesztettek meg azokkal a bőrdzsekikkel, meg a felzselézett hajakkal és fekete, szegecses cuccaikkal sem.

Farkasszemet néztem jövendőbeli mostohatesómmal, de nem tartott sokáig, mert a zöld hajú hirtelen előre lépett és a földre akart lökni, de megragadtam a karját és hátracsavartam.

Fájdalmasan felszisszent, majd miután jól megforgattam elengedtem. Karját fájlalva nézett rám dühösen, majd gonosz vigyorra húzta száját.

-Azt hiszed elbírsz velünk? - intett maga mögé, mire az egész banda felém kezdett közeledni. Még a lányok is. 

A srác, aki már kétszer is orra bukott (azt hiszem Jungkook) megragadta a hajam közben Jin belerúgott a lábamba, így a hajam duplán meghúzták. Már megint lefogta valaki a kezem, így nem tudtam védekezni.

Nem tartott sokáig és máris többen mellettem termettek. A focicsapat kapitánya megragadta Jungkook karját és a magasba emelte. A srác felkiáltott fájdalmában, ahogy ott lógott és kapálózott. Egy másik focista pedig Jin-t vette a hátára és elindult vele egy csaphoz, amibe beledugta a fejét és jól megmosta. Namjoon és Hoesok pedig kiszabadítottak a két mocis lány szorításából. Jimin főlé az egyik kosaras tornyosult és úgy nézett le rá ördögi vigyorral. A többieket (mert összegyűjtötték az össze haverjukat az immár leégett sulijukból) csak szimplán megijesztették. Az egyik tanár azt mondta összesen 27 diák került hozzánk. Mind ott volt.

-Szeretnélek figyelmeztetni titeket, hogy ez egy összetartó iskola - kezdtem bele hangosan, hogy mindenki hallja - Hacsak egyetlen egy embert is bántotok megbánjátok. Ezt az iskolát nem fogjátok úgy lepusztítani, mint a tiéteket és itt nem fogtok garázdálkodni - néztem rájuk gyilkos tekintettel. Mostantól - fordultam az enyémek felé - Senki ne járkáljon egyedül, kivéve a sulin belül. Én ezekből bármit kinézek - vetettem lenéző pillantást a banda felé, mire olyan gyűlölködő pillantásokban részesítettek, hogy elmosolyodtam. Sikerült felhúzni őket. Lássuk mi lesz, ha kicsit még tovább megyek - Vannak köztük drogdílerek és verekedős, vedelős típusok. Ez egy elit iskola, itt nem csinálhatjátok azt, amit a régiben. Ne féljetek tőlük, mert itt mindenki megvéd mindenkit. Igaz? - fordultam körbe, mire egy emberként kiáltottak fel, hogy meg hát.

Ezzel otthagytam őket és egy köszönő mosolyt küldtem a focicsapat kapitányának.

A nap további részében a banda összeverődve meghúzta magát, azonban tudtam, hogy ezzel nagyon nincs vége...

Délután egyedül sétáltam haza. Mint már mondtam, meg tudom védeni magam, így nem kértem kísérőt. Igaz én magam mondtam, hogy sulin kívül senki ne járjon egyedül, de én nem lakok messze a sulitól, ráadásul a banda már rég elment, mert nekem még különfoglalkozásom volt.

Már majdnem hazaértem, mikor hallottam, hogy valaki fut mögöttem.

Hátranéztem, majd futásnak eredtem. Az illető még gyorsabbra vette a tempót és utol is ért, mert sajnos későn vettem észre.

Megragadta a karom és egy falhoz szorított.

-Azt hiszed hogy a barátaid mindig megvédenek majd? - megragadta a két kezem és a fejem két oldalára tapasztotta a falra - És most mit teszel, ha? - közelített Jungkook arcomhoz és már éreztem is leheletét arcomon.

-Ezt - köptem arcon, majd ágyékába rúgtam és szépen lassan tovább sétáltam. Nem zavartattam magam, mert ez bizony egy darabig fájni fog neki...

Figyeltem rá, hogy ne lássa hova megyek be, majd az udvarunkon lévő bokor mögé bújva figyeltem őt.

Láttam, ahogy körbe forogva sétál el a házunk előtt és a fejét fogva átkozódik.

-Úgyis elkaplak ribanc! - ordította, majd eltűnt.

-És ezt most komolyan higgyem el? - ráztam a fejem nevetve, majd felálltam és lesöpörtem a nadrágom - Azt megnézem - indultam a bejárat felé.