A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Közelebb egymáshoz

Jimin POV:

Nehéz szívvel néztem, ahogy Hyun sír, majd gyorsan odacsúsztam hozzá és ügyelve arra, hogy takaró fedje, átöleltem.

-Sajnálom- suttogtam a fülébe, mire kezdett picit lenyugodni. Nem emlékeztem teljesen a tegnap estére, de már kezdett minden derengeni.

Tegnap mikor JinAh... Vagyis JinAh és Hyun Ji apja elém rakta a tévét, hogy nézzem végig, ahogy elárulják a hollétét, azt hittem helyben megölöm. De nem tudtam. Lekötözött és mozdulni sem tudtam.

Aztán megjelent ő. Hyun Ji. Rá aztán biztosan nem számítottam. Felébredt bennem némi remény, hisz tudtam, sose adná a tudtára hol a húgom. Akkor sem, ha utál engem.

Nem értettem miért néz így rá arra az emberre, majd mikor apának hívta minden levegő kiszorult belőlem. Tenyerem izzadni kezdett és nagyon szabadulni akartam, de közben figyeltem mi történik.

Nagyon féltettem. Legszívesebben betörtem volna a képét annak az embernek!

Az egész jelenet hihetetlen volt számomra. Tudtam, hogy Hyun Ji merész és bátor, de ezt nem néztem volna ki belőlmegérkezett, mikor elment, az apja dühöngött. Mindent szétdobált, majd mikor abbahagyta, rövid szünet után hozzám sietett és azt parancsolta, hogy engedjenek el. Az emberei le akarták beszélni, de csak leüvöltötte őket, majd elhagyta az épületet. 

Az alkalmazottai nem voltak biztosak benne mit tegyenek, de végül úgy gondolták, hogy ha a főnök meggondolná magát, újra elkapnak. Nekik aztán mindegy.

Így aztán fogtak és kidobtak az épületből. Először nem tudtam mit tegyek. Hyun Jihez akartam menni, de még gondolkoznom kellett. Nem értettem ezt miért tette. Azt hittem utál, hogy rám se bír nézni... Aish, a lányok olyan kiszámíthatatlanok! És bonyolultak...

Úgyhogy elmentem inni. Buszra szálltam, ahol kinézetem miatt jól megbámultak, de nem érdekeltek. Elmentem a kedvenc kocsmámba, de ott meg nem akart lemenni a torkomon. Valamiért olyan üresnek éreztem magam. De miért?

Észre se vettem Hyunt. Csak mikor már letolta az első pohár sörét.

Meglepődtem. Azon gondolkoztam mégis mit keres ott.

Aztán megtörtént a baj.

-Hyun - simogattam a haját miközben hozzám bújt és tovább sírt - Nyugodj meg. Biztos védekeztünk, csak nem emlékszünk rá - próbáltam lenyugtatni, majd eltolva magamtól simítottam ki haját arcából és töröltem le könnyeit - Ne aggódj - nyomta egy puszit homlokára, majd rámosolyogtam - Nem lesz gond.

-És ha mégis? - kérdezte rekedten.

-Akkor egy fantasztikus apajelöltet tudhatsz magadnak - próbáltam elviccelni, de nem segített sokat. 

Egy ideig még próbálkoztam, majd Hyunnak hirtelen leesett, hogy semmi ruha nincs rajta, így gyorsan elhúzódott tőlem és még jobban betakarózott, majd ijedten kezdett engem méregetni.

-Oké oké vettem az adást - sóhajtottam, majd miközben elfordult, felöltöztem - Csinálok reggelit - pusziltam meg ismét, majd egy bátorító mosoly után, elhagytam a szobáját.

Kint azonban hirtelen belém hasított a tudat.

Tuti nem védekeztünk! Emlékeznék rá... Aish, ha terhes lesz nekem végem! Apa megöl és Hyun Ji anyja is! De még az apja is!! Basszuskulcs...

-Francba - suttogtam, majd inkább lesiettem a konyhába és minden főzőtudományomra szükségem volt, hogy valami finomat készítsek. Attól talán egy kicsit megnyugszik...