A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Miféle gyűlés?

Jimin POV:

-Jimin itt az apád – fordult hátra a függönyt markolva Hyun Ji, mire rögtön felkaptuk Suga-t és elindultunk vele vissza az emeletre.

-Bocs haver – mondtam, de ő csak összeszorított szemekkel tűrte a fájdalmat.

-Az én szobámba vidd – hallottam még Hyun Ji hangját – Oda Woo Jin nem fog bemenni.

Megcéloztam a szobáját és miután sikeresen kinyitottam az ajtót bevittük és letettük a tágas szoba levendula mintájú ágyneműre, mire Suga fájdalmasan felsóhajtott.

-Mindjárt jövünk haver. Tarts ki –szorítottam meg a kezét és miután csukott szemmel bólintott kimentünk.

-Nahát sziasztok – hallottuk Hyun Ji hangját – Nem számítottam rátok gyertek be.

-Itt van a fiam? – hallottam apát, mire mélyet lélegezve kiléptem a fal mögül és szembe találtam magam vele.

-Itt – feleltem és vártam, hogy elmondja miért van itt.

-Jöttem, hogy hazavigyelek - közölte, majd Hyun Ji-hez fordult – Ne haragudj. Tudom, hogy nem kedvelitek egymást, de köszönöm, hogy maradhatott éjszakára. Már viszem is ne aggódj – mosolygott rá, bennem pedig megállt az ütő.

Nem vihet el! Nem hagyom itt Suga-t! Hyun Ji-re néztem, aki tanácstalan volt.

-Mehetünk? – kérdezte apám, de csak ekkor vette észre, hogy a többiek is itt vannak –Hát ti mit csináltok itt?

Jungkook lehajtott fejjel állt, Jin viszont bátran válaszolt.

-Jimin-nel mára terveztünk be egy jó kis focizást – mondta csillogó szemekkel és egy pillanatra rám pillantott ravasz szemeivel.

Tudtam, hogy a mai verésre gondolt, amit a focicsapat kapitány öccse kapott. Nem tudom miért, de olyan kellemetlen érzés fogott el. Undor? Megvetés?

-Áh – bólintott apám, majd elgondolkodva nézett rám, aztán Hyun Ji-hez fordult – Ugye nem okozott galibát?

Nagyot nyelve vártam válaszát, ám ő csak elmosolyodott.

-Nem. Igazából azt hiszem kezdünk kijönni egymással – vetett rám jelentőségteljes pillantást, mire apám meglepve nézett rám.

Tudtam miért csinálja. Tartozom neki azért, hogy Suga itt lehet és segít rajta. Ráadásul, ha azt mondom nem is igaz, akkor felkeltem apám gyanúját.

-Igazán? – kérdezte – Mi történt veletek gyerekek? – kapkodta köztünk a tekintetét.

-Semmi – vágta rá Hyun Ji – Csak beszélgettünk kicsit.

-Értem – bólintott, bár nem győztük meg teljesen, de ekkor megakadt a tekintete Tae-n, Hoseok-on és Namjoon-on – Ti mit csináltok itt?

-Tae-t ma engedték ki a kórházból és itt marad – felelte Hyun Ji – A többiek csak elkísértek.

-Rendben. Jobbulást Taehyung –mosolygott rá, majd elindult az ajtó felé, de hirtelen visszafordult és rám nézett – De ne halljak semmi rosszat rólad – tartotta fel mutató ujját, majd elment.

Egy emberként sóhajtottunk fel.

-Kösz – mondtam Hyun Ji-nek, majd elindultam az emeletre és a többiek is követtek – Hogy vagy haver? – léptem barátomhoz és leguggoltam az ágy mellé.

-Csak… fáj – nyögte, de próbált egy mosolyt csalni az arcára.

-Az anyját, de elintézték – jött közelebb Namjoon – Mindig is tudtam, hogy a focistáknak nagy izmaik vannak, de ennyire – rázta a fejét.

-Na igen – sóhajtott Hyun Ji és leült íróasztala előtti székére úgy kezdett el gondolkozni.

-Mihez kezdünk most? – kérdezte Hoseok –A focisták megint bántani fognak valakit.

-Tudom – túrt hajába a lány.

-Nekem már elegem van ebből – suttogta Junkook az ágy szélén ülve és a takarót piszkálta.

-Nekem is – csatlakozott Tae.

-Mindenkinek – állt fel Hyun Ji és elgondolkozva sétálgatott a szobájában.

-Jin te valójában miért jöttél? – kérdeztem a legidősebbet, aki erre csak felhúzta a szemöldökét.

-Azt hiszed nélkülem bármit is csinálhattok? Kizárt. Egyébként miután elintéztük a kölyköt gondoltam jövök jelentést tenni – vont vállat, mire megfagyott ereimben a vér.

-Milyen kölyköt? – kérdeztem döbbenten, de Jin csak unottan nézett rám.

-Ember ne vágj már ilyen fejet – csapott a vállamra – Te mondtad, hogy intézzük el a csapatkapitány öccsét.

-De az nem kölyök – kontráztam.

-Dehogynem – jött Hyun Ji dühös hangja –12 éves!

-Mi van? – pattantam fel és indultam meg az ijedt Jin felé – Te komolyan szét vertél egy kölyköt?! Ember nem erről volt szó –ragadtam meg a gallérjánál, de ekkor valaki elkapta a kezeim és lehámozott róla. Hyun Ji volt az.

-Elég Jimin! – kiáltott és a szemeimbe nézett – Most már teljesen mindegy. Megtörtént. Viszont remélem belátod végre, hogy nincs értelme ennek a szabályok nélküli elvetemült játéknak! Nőj már fel végre és gondolkodj józanul – lökött el.

Kábultan néztem rá. Én nem ezt akartam… Nem tudtam, hogy csak 12 éves!

Pár percig csendben gondolkoztunk, majd Hyun Ji sóhajtott egyet.

-Tae pihenj le a vendégszobában. Pihenésre van szükséged. Jungkook Namjoon ti maradtok Suga-val. Anya csak este jön ne aggódjatok. Hoseok, Jimin, Jin és én pedig indulunk – kezdett el minket kiterelni, mi pedig döbbenten engedelmeskedtünk, majd mikor már a ház előtt álltunk megkérdeztem.

-Most mit csinálsz? – kérdeztem a kocsijához lépő lánytól, aki a kezében lévő telefonon pötyögött, majd eltéve azt kinyitotta a kocsiajtót.

-Összehívtam egy gyűlést. Szálljatok be –utasította, Jin és én pedig döbbenten néztünk egymásra, de Hoseok csak beszállt az anyósülésre, így mi hátra ültünk.

-Mégis miféle gyűlésre gondolsz? – kérdezte Jin rosszat sejtve.

Helósztok!

Bocsi a sok késésért, igyekszem mindenből hozni részt ^^