A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Visszaemlékezés (15+!!)

Figyelem! Ez a kis jelzés itt fenn csak azért van kint, mert nem akarom,hogy belekössön bárki is! Egyébként nem tettem volna ki XD 😂😂 Nem kell félni semmi durva dolog nincs benne! :)

Amikor felébredtem hirtelen semmi sem rémlett. Csodálkozva néztem körbe a szobámban, miközben az előző estére próbáltam visszaemlékezni. Fejem hasogatott, de nem értettem miért. Szám ki volt száradva és csak egy kis víz után áhítoztam.

És akkor majdnem lefordultam az ágyról ijedtemben! Valami megmozdult mellettem!

Miii?! Mi történt tegnap?! - estem hirtelen pánikban az izmos férfi kar láttán, ami kikandikált a takaróm alól.

Néma sikoly kíséretében tapasztottam kezemet a számra.

Aztán lassan kezdtek derengeni a dolgok...

Előző este:

Amikor hazaértünk Jin keltett fel.

-Nem foglak a szobádba cipelni - mondta nem éppen kedvesen, majd kiszállt a kocsiból és egyszerűen otthagyott.

-Köszi még egyszer - kiáltottam utána, mire meg se fordulva felemelte jobb kezét és haladt tovább.

Vicces egy ember...

Karjaimat és lábaimat nyújtóztatva ültem tovább a kocsiban. A nap kezdett lemenni, narancssárgára festve ezzel az ég alját. Végre vége lesz ennek a szörnyű napnak.

Nem akartam még kiszállni. Odabent úgyis csak az üres lakás várt volna. Tae szülei reggel hazajöttek, így már ő sem volt nálam, anyáék meg nem tudom mikor jönnek, de még sokára. Senki nem vár most otthon.

-Lassan ki kéne már szállnom - motyogtam magamnak, majd nagyot sóhajtva kivettem a kulcsot és a táskámmal együtt kiszálltam a kocsiból. Lezártam azt, majd a bejárati ajtón bemenve ledobtam a cipőimet és a nappali kanapéján dőltem el.

Testem teljesen kimerült. Annyira megrázott az apámmal való találkozás, hogy nem mertem a szemeim lehunyni, attól félve, hogy bármikor felbukkanhat itt. Erre a gondolatra gyorsan felpattantam, majd a függönyöket behúzva felkapcsoltam az összes villanyt.

Sose voltam ilyen paranoiás. 

Nem tudtam enni. Hiába nyitogattam a hűtőt, egyszerűen nem ment. Aztán csengett a telefonom. Megnéztem ki az. 

Ismeretlen szám.

Mégis ki lehet az?

Minden mindegy alapon felvettem.

-Haló? - szóltam bele miközben próbáltam rávenni magam, hogy kivegyem a hűtőből azt a joghurtot és megegyem.

-Te teljesen megvesztél?! - ordított a fülembe Suga, mire elkaptam a készüléket és messzire nyújtottam magamtól, de még így is tisztán hallottam, amit mond - Azt hiszed a hősködéseddel Jiminnek jobb lesz?! Tudod te mit tettél?! Ha valami baja esik Jiminnek számíts arra, hogy örökké a célpontunk leszel! Ilyen meggondolatlannak lenni ember! Mit képzelsz magadról?! És én még kezdtem azt hinni nem is vagy egy hülye ribanc - hangja teli volt gúnnyal és tudtam most nagyon elszúrtam.

-Sajnálom - mondtam az egyetlen szót, amit ki tudtam nyögni, de ez sem segített rajtam. Egy utolsó baromnak éreztem magam. Jogos volt a kifakadása.

-Ezzel nem megyünk semmire - váltott át normál hangra így ismét a fülemhez tartottam a telefont, miközben a padlót tanulmányoztam - Ne számíts a továbbiakban a segítségemre. Szállj le az ügyről. Ha még egyszer meglátlak a közelünkben esküszöm kiverem belőled a szuszt! - azzal lecsapta a telefont én pedig megsemmisülve csuktam be a hűtőt és ültem le a konyhaasztalhoz.