A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Vihar előtti csend

Hyun Ji POV:

Minah, Hobi, Namjoon és én még aznap este felhívtuk az összes osztályelnököt, hogy alakítsanak csoportokat. Mindegyikben legyen legalább két fiú. Kikötöttük, hogy ezek a csapatok mindig együtt mozogjanak és sehova ne menjenek egyedül, mert Eunha esetéből is tanulva nem szabad még iskolán kívül sem egyedül járni. A csapatok minden tagja felelős egymásért, nem hagyhatják el a másikat.

Az osztályelnökök nem voltak elragadtatva, mert túl sokszor van mindenkinek külön órája, de miután elmeséltük mi történt aznap rögtön nekiültek pár emberrel csapatokra osztani az osztályt.

Osztályelnökként nekem is fel kellett osztanom a magam osztályát. Az én csapatomba raktam Eunha-t, Tae-t, egy gyengébb lányt, akire eddig is többet figyeltem, mert sokat betegeskedett, és egy még egy erősebb fiút.

Már másnap eszerint a rend szerint indultunk el. Eunha nálam aludt, így hárman indultunk el reggel suliba, de előbb elmentünk Eunha táskájáért, majd felvettük a lányt és a srácot is. Nem akartam a kocsimat is vinni, de így volt az egyszerűbb. Remélhetőleg a banda nem csinál vele semmit...

Mikor megérkeztünk örömmel konstatáltam, hogy senki sem érkezett egyedül. Három és négy fős csoportokban érkeztek az emberek, senki nem volt egymagábanl.

-Remélem működni fog – sóhajtottam, majd bementünk az épületbe.

Ahhoz képest, hogy csak 27-en voltak a bandából, úgy tűnt mintha legalábbis egy hadsereg lenne.

-Hyun Ji szükség van erre? – állított meg hirtelen egy csaj – Most minden reggel el kell viselnem azt az idióta Hwant – csapott mérgesen a combjára.

-Ha szeretnéd, hogy délután összeverjenek akkor felőlem járkálhatsz egyedül is a műkörmeid biztos elijesztik őket – feleltem, majd faképnél hagytam a dühös csajt.

Többen is az ötlet ellen voltak, de tegnap hiába tanakodtunk Hobiékkal órákon át, semmire sem jutottunk. Ennél jobbat nem tudtunk kitalálni. De nem hagyunk fel a gondolkozással. Egyébként is. Nem maradnak itt örökre. Ez csak ideiglenes megoldás.

Suga és Jin húsz perces késéssel érkezett, majd vágódott le a padjukba. Morcos hangulatukban még a tanárnak sem szóltak vissza, amire a tanár csak pislogás nélkül nézte őket egy ideig, majd elégedetten folytatta az órát.

Kíváncsi lettem volna mégis mitől ilyenek, de közben azt is észrevettem, hogy a zöld hajú kissé nehézkesen mozog. Nem értettem miért jött ilyen hamar suliba, plusz az is érdekelt volna mégis hová lett a házunkból.

Merengésemből a tanár ébresztett fel, de Minah súgott nekem, így megúsztam. Úgy döntöttem nem foglalkozom velük. A saját csapatomat kell megvédenem. Jiminéket ki kell raknom a képből.

Eunhat annyira megviselték a tegnap történtek, hogy egész nap Taevel volt és semmi pénzért el nem mozdult volna mellőle. Második órán dolgozatot írtunk, így mindenki a teremben volt. A srácnak és a lánynak más órája volt, így csak hárman maradtunk a csoportunkból.

-Hyun Ji – lépett a terembe egy végzős fiú, majd átadott egy papírt.

-Mi ez? – kérdeztem elvéve a fehér füzetdarabot.

-Jimin küldi – húzta el a száját, a teremben lévők pedig döbbenten pislogtak felénk.

-Vidd vissza neki – dobtam az asztal lapjára, majd ismét jegyzeteimbe temetkeztem, miközben hallottam ahogy a fiú kimegy a teremből. Felháborítónak és lekicsinylőnek találtam, hogy így akar nekem üzenni.