A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

JinAh

Ekkor megcsörrent a telefonom.

-Szia Anya! – köszöntem bele vidáman, ugyanis előző nap nem hívott – Milyen a…

-Hyun Ji kérlek mondd, hogy tudsz valamit Jiminről! – vágott közbe. Hangja aggódásról árulkodott.

-Mit kéne nekem tudnom róla? – kérdeztem értetlenül, majd ösztönösen körbefordultam Jimint keresve, de nem találtam.

-Akkor nem tudsz semmit? – rémült meg a hangja.

-Anya mi a baj? Megijesztesz!

-WooJin… WooJin azt mondja a szomszéd hívta, hogy nem látta Jimint napok óta.

-Ezt… ezt most úgy értsem, hogy – nyeltem nagyot – hogy Jimin eltűnt?

-Jaj Drágám nem hiszem, hogy eltűnt volna – nevetett fel Anya, de egy kis aggodalmat azért érzékeltem hangjában – Biztos valamelyik barátjánál van. Igaz kicsit aggódom, de ezért hívtalak fel, hogy kérdezz meg valakit, akivel jóba van és tartják is a kapcsolatot.

-Hát jó – feleltem végül, de még mindig nem nyugodtam meg – További jó mulatást!

-Köszönöm Kincsem!

Meredten bámultam a telefont miután letettem. Fejemben a fogaskerekek gyorsan dolgoztak és már ki is találtak egy tervet.

Eltéve a mobilom indultam meg Suga után.

Az épületben nagyon nehéz volt ráakadni. Mindenhol kerestem, de fél órás kutakodás után már majdnem feladtam.

-Engem keresel? – hallottam meg hangját egy üres folyosón.

Megkönnyebbülten pördültem meg.

-Miből gondolod? – tettem karba kezeim.

-Mindenhova futkosol, de a barátaidhoz nem mentél oda – indult meg felém nagy léptekkel – Plusz gondolom megtudtad.

Nagyot nyeltem félelmemben.

-Tehát igaz? – kérdeztem elszoruló torokkal. Akármennyire is próbáltam Jimint figyelmen kívül hagyni, szívem mélyén még mindig nagy nyomott hagyott bennem.

-Ha valakit nem látsz négy napon át, nem hív és semmi életjelet nem ad magáról, akkor mégis szerinted mi történt? – nevetett fel megvetően, majd ciccegve megrázta a fejét és kezeit farmer zsebébe dugva dőlt a falnak – Azt hittem te legalább tudhatsz valamit. Látom tévedtem – lökte el magát hirtelen, majd sietve elindult a folyosón.

-Én még a számát sem tudom – kiáltottam utána kezeimet széttárva.

Menet közben megfordult, majd hátrafele lépkedve válaszolt:

-Ha jól sejtem miért tűnt el, akkor teljesen felesleges megvan-e a száma vagy sem – tűnt el a sarkon.

Mire szavainak értelmét megértettem már késő volt. Utána rohantam, de ismét eltűnt.

-Aish! – csaptam egy szekrényre, majd tanácstalanul körbenéztem.

Senki nem volt már a folyosón.

Ugyan még volt egy órám, de egyszerűen nem bírtam volna most végig ülni.

Elmentem a táskámért, majd kocsimba ülve elindultam az egyetlen helyre, ahonnan információkat szerezhetek róla.

Sugából úgysem tudnék kiszedni semmit.

Vezetés közben erősen törtem a fejem, és arra jutottam, hogy azokhoz a sebekhez biztos közük van Jimin eltűnéséhez. De hiába volt minden. Ennyi kevés volt ahhoz, hogy magamtól rájöjjek hol is van.