A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Elszúrtam?

Hyun Ji POV:

Másnap én keltem elsőként. Anyának hagytam üzenetet, hogy Jimin-t hagyja sokáig aludni, így tudtam nem fog hozzá benyitni, majd elmentem. 

Szombat lévén nem volt nagy mozgás az utcákon, én pedig gyalog vágtam neki.

Fél óra alatt ott voltam annál a bizonyos háznál, majd becsengettem.

-Hyun Ji - örült meg nekem azonnal a focicsapat kapitányának anyukája - De örülök, hogy látlak, gyere be - invitált én pedig mosolyogva húztam le a cipőm és követtem.

-Hwan Gun vendéged van - nyitott be fia szobájába, majd elhúzódva engedett be. Tudtam, hogy Hwan Gun anyukája mindig is azért szurkolt, hogy mi ketten összejöjjünk, de mi hamar rájöttük, hogy haveroknál nem tudunk többek lenni.

-Hyun Ji - örült meg nekem azonnal. Az ágyán feküdt és telefonozott, de rögtön el is tette - Mit keresel itt ilyen korán? - ütögette meg maga mellett az ágyat én pedig leültem.

-Haragszom rád - böktem ki nemes egyszerűséggel.

Erre felnevetett.

-Te mindig haragszol valakire - mosolygott - Ezúttal mit követtem el?

-Megvertétek Suga-t - mondtam kifejezéstelen arccal.

-És? - látszólag nem értette ez engem miért zavar.

-Tudod nagyon jól, hogy az erőszak ellen vagyok, mert semmiféle problémát nem tud megoldani - néztem mélyen szemeibe, mert ha valaki, akkor ő nagyon jól tudja miért is tanultam meg olyan sok fajta önvédelmet.

Nagyot nyelt, majd elfordította a fejét.

-Ez most más. Tudniuk kell hol a helyük - nézett szemeimbe.

-Ezzel csak feldühítettétek őket - ráztam a fejem - Mostantól szeretném, ha a békés egymás mellett élésre koncentrálnánk. Értve vagyok?

-Tudom, hogy a suliban mindenki hallgat rád, de most ellent kell mondanom - jelentette ki - Meg kell védeni a mieinket tőlük. Megverték Taehyung-ot - akadt ki - Ő talán nem számít neked?! A legjobb barátod!

-Tudom és az csakis az én hibám. De ez nem jogosít fel arra, hogy egy egész csapat kigyúrt focista támadjon egy védtelen tinédzserre - néztem rá a lehető legszúrósabban.

Nyelt egy nagyot. Erre nem tudott mit mondani.

Vagyis de.

-Nem hittem volna, hogy átállsz az ő oldalukra - mondta, majd felállt és elindult az ajtó felé, majd egyszerűen kiment rajta én pedig követtem.

-Ezt mégis mire véljem? - vontam kérdőre a nappaliban állva.

Megfordult és mérgesen nézett rám.

-Nem veszed észre, hogy őket véded? - akadt ki - Azt hiszed csak, mert más vagy a többieknél a szoknyapecér Jimin miattad meg fog változni igaz? Ne fogd az ő pártját, mert nagyon rossz lesz a vége.

-Hülyeségeket beszélsz - ráztam a fejem elképedten - Én az igazság pártját fogom és nem érdekel Jimin abban az értelemben. Mostohatestvérem lesz és Anya boldogságának érdekében muszáj jól hozzá állnom ehhez az egészhez. Te is tudod nagyon jól, hogy Anya nekem mindennél fontosabb - mondtam már szinte suttogva.

-Akkor hamar döntsd el melyik oldalon állsz - felelte.

-Hányszor mondjam még, hogy senkién, hanem egyedül az igazságén! - kiáltottam - Nem lehet csak az egyik oldalnak igaza, mert most ti csináltatok egy hatalmas baklövést azzal, hogy összevertétek! Térj már észhez ez nem vezet sehova! 

-Min veszekedtek gyerekek? - jött be az anyukája ijedt tekintettel, mire fogtam magam és elhagytam a házat.

Nem akartam még hazamenni. Inkább elmentem Tae-hez a kórházba.

Szerencsére már ébren volt.

-Huny Jiii - köszöntött vidáman - Ezt nézd. Nam és Hobi hozott be nekem egy csomó mindent... mi a baj? - kérdezte mikor észrevette fancsali képemet.

Azonnal mosolyra húzódott a szám.

-Kicsit nehéz mostanában - sóhajtottam, majd felültem mellé az ágyra - Hogy érzed magad?

-Jobban - mosolyodott el - Na de öntsd ki a szíved a bratyónak.

Végül elmeséltem neki a történteket. Mindent. Jimin sebeit, amit tudtam a múltjáról, amiket mondott és az éjjel történteket is.

-Hwan Gun-nak nem lett volna szabad azonnal cselekednie - rázta a fejét - Ezzel nem jut semmire.

-Én is ezt mondtam neki - temettem arcom tenyereimbe.

Csörgött a telefonom és sóhajtva vettem fel.

-Mit akarsz Hwan?

-Tudod kinek papoljál itt az igazságról! Nem vagy más csak egy nagy ribanc! Ha még egyszer meglátlak a közelünkben nem lesz jó vége!

-Állj már le ember! - szakítottam félbe mérgesen - Mégis mi a fenéről beszélsz?!

-A drágalátos Jimin-ed jól elintézte az öcsémet! - kiáltotta, majd lecsapta a telefont.

-Mennem kell - pattantam fel és már rohantam is. Taxiba szálltam és hazamentem.

-Jimin - ordítottam belépve az ajtón. Tudtam, hogy Anya már nincs otthon, úgyhogy nem zavartattam magam - Azonnal gyere ide! - ordítottam a lépcsőről, mire kinyílt szobájának ajtaja.

-Mit ordítasz már? Felkeltetted....

Nem tudta befejezni, mert nemes egyszerűséggel képen töröltem.

-Hányszor kell még eljátszanunk ezt?! - kiáltottam - Most miért kellett még egy ártatlant bántani?!

-Jaa - mosolygott gúnyosan a fájó helyet simogatva - Megérdemelte a...

Megint arcul ütöttem, ezúttal még erősebben. 

-Te beszélsz itt arról, hogy az erőszak nem jó semmire? - ordította el magát. Ismét a régi Jimin volt. Éljen...

Nem bírtam tovább. Lementem a lépcsőn és magam után erősen becsapva az ajtót mentem el.

Gondolkodnom kellett...

Halihó!

Bocsánat, hogy ennyire régen volt rész, de nagyon nagy ihletválságon mentem keresztül, de most már itt vagyok és igyekszem bepótolni a lemaradást ^^ Most ez egy irtózatosan gagyi lett, de próbálkozom :)