A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Suga segít(?)

Hiába jöttem rá mi történt Jiminnel, még mindig nem tudtam hol van.

JinAh, miután elhagyta a szülői házat Jiminnel, nem hallott semmit az apjáról, azt azonban tudta, hogy felszámolódott az addigi törzshelyük és máshol vertek tanyát.

Egy dologban azonban biztos voltam.

JinAh apja az, aki azokat a sebeket okozta Jimin hátán, és erősen gyanakodtam arra, hogy az eltűnése mögött is ő áll.

Az egyetlen értelmes magyarázat pedig az volt, hogy Jiminből próbálja meg kiszedni hol a lánya.

De hova rejtette őt?!

Egész éjjel nem tudtam aludni. Anyáéknak nem mondtam semmit, de még a barátaimnak sem. Csak egyetlen egy emberrel beszéltem erről.

-Megőrültél? – hüledezett Suga – JinAh apjával akarsz szembeszállni?! Valami szuperhősnek képzeled magad vagy mi a francnak?

-Segítened kell – mondtam határozottan – Te vagy az egyetlen, aki most segíthet.

-Hogyan? – kérdezte egy kis idő után – Nehogy azt hidd érted teszem! – emelte fel a hangját – Jimin a legjobb barátom. Csak miatta teszem.

-Hol találom JinAh apját?

Suga egy kis időt kért, amíg utánajár. Azóta se hallottam felőle semmit. Amint eljöttem JinAh-tól, visszamentem a suliba, ahonnan épp indulóban volt haza Suga. Akkor beszéltem meg vele.

-Már éjfél is elmúlt – suttogtam magamnak a sötétben – Miért nem derített ki még semmit?

Valamikor csak elaludtam, de nyugtalan álmom volt. Egy tengerparton álltam és tőlem távol, egy apró szigeten, tisztán kivehetően láttam, hogy Jimin áll rajta egyedül. A nevét kiáltottam mikor észrevettem. De ő nem felelt. Csak állt és nézett engem. Arca kifejezéstelen volt. Mintha észre se venne engem.

Csapzottan, levegő után kapkodva ébredtem. Körbenéztem szobámban, majd ekkor esett le, hogy csörög a telefonom. Valószínűleg arra ébredtem.

De ez sajnos csak az ébresztőm volt. Suga egész éjjel nem jelentkezett.

Muszáj voltam suliba menni. Ha másért nem, hát azért hogy megkeressem őt, vagy valaki olyat, aki tudja hol van JinAh apja.

-Láttátok ma már Suga-t? – szegeztem rögtön a kérdést Hoseoknak, aki először döbbenten pislogott rám. Mellette Namjoon félrenyelte a pogácsáját, HyeEun nem értette miről van szó, Minah, Eunha és Tae pedig még nem érkeztek meg.

-Miért akarod tudni? – kérdezte Hoseok.

-Mert megkértem valamire, de azóta nem jelentkezett – tártam szét karjaim tanácstalanul – Láttátok vagy sem?

Mindannyian tagadólag megrázták a fejüket.

-Lehet a barátai tudják – szólalt meg HyeEun.

-Jó ötlet! – kiáltottam, majd már el is rohantam.

Nem kellett sokáig keresnem, hamar megleltem azt, aki tudhat valamit.

-Jungkook! – kiáltottam neki távolról, mivel nem akartam közelebb menni. Egy halom srác meg hiányos öltözetű csaj körében ült a kerítésen, de mikor meghallotta a hangom csodálkozva nézett rám, majd felsőbbrendűen felnevetett.

-Talán akarsz valamit? – kiáltotta, mire ezen az egyáltalán nem vicces mondaton mindenki jót derült.

-Idejönnél esetleg? – kérdeztem türelmetlenül.