A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Az a bizonyos két hét

Halihóó!!! :D

Millió bocsánat mindenkitől, nagyon régen hoztam részt tudom, de állandóan közbejött valami és most is tanulnom kéne :’D Na de a lényeg, hogy itt van és remélem élvezni fogjátok ^^

*Az alatt a bizonyos két hét alatt*

Rengeteg tanulnivaló, egy bekötözött karú Taehyung és egy üres ház, szülők nélkül. Igen, Woo Jin elvitte anyát egy romantikus útra, így Tae-vel egyedül uraltuk a házat. A tanárok úgy gondoltál ideje megtornáztatni az agytekervényeinket, így rengeteg csoport projektet kellett csinálnunk, valamint dolgozatokat adtak fel egymás után. Alig tudtunk levegőhöz jutni, így figyelmem is lankadt, de gyanakvó énem továbbra is éber maradt.

Minden nap normálisan telt. Tényleg úgy tűnt, hogy a két csoport jól meg van egymás mellett, én azonban szüntelenül gyanakodtam és mindenhol őket lestem. Nem tudtam lenyugodni. Ilyen egyszerű nem lehetett…

-Hyun Ji átugorhatunk hozzátok ma este? –kérdezte Minah.

-Persze – mosolyogtam rá – Mindenki átjöhet ma – néztem végig kis baráti körömön, akik mind felüdültek a lehetőségtől. A szüleik mostanában elég sokat nyaggatták őket a tanulással. Egy kis baráti kikapcsolódás jól fog jönni.

Épp az ebédlőben üldögéltünk és azt beszéltük meg, hogy ki mit hoz, amikor belépett a helyiségbe Jimin és a bandája.

Nem beszéltem vele azóta. Ő nem keresett engem, én se őt. Most is csak a hirtelen bekövetkezett csend és a feszültté váló légkör miatt tudtam, hogy ők léptek be. Fejemet egyébként nem fordítottam irányukba.

-Jimin most is téged néz – suttogta Namjoon, majd sajnálkozva megrázta a fejét és rám nézett – Mi történt köztetek?

Csak Hobi és Tae tudott arról, hogy Jimin megcsókolt, a többieknek nem mondtam el.

-Nem tetszik a stílusa, nem bírom elviselni. Ennyi – vágtam rá, majd tovább tanulmányoztam a matek egyenletek megoldásait, ugyanis ebéd után rögtön matek doga jött.

A terem felé haladva ismételgettem magamban a megoldó képleteket, amikor egy saroknál nem figyeltem és beleütköztem két emberbe, akiknek kihullott a kezükből a holmijuk.

Ijedten guggoltak le és kezdték összeszedegetni azokat.

Az egyikük Jungkook volt. A másik egy lány, Suga pedig mögöttük állt zsebre dugott kezekkel. Kissé idegesnek tűnt.

-Bocsi – sóhajtottam, majd segítettem nekik összeszedni a dolgokat.

-Máskor figyelj oda merre mész ribanc –mondta Kook dühösen.

Éljen. Persze mikor a házunkban ápoltuk a barátját nem állt ennyire feljebb neki.

-Nyugi Kook, gyere – ragadta meg a karját Suga, majd már el is húztak.

Az egyetlen furcsa dolog az volt az egészben, hogy a lány még mindig ott állt előttem, feje lehajtva, kezével szorosan szorította magához táskáját.

-Minden rendben? – tettem kezemet vállára, mire ijedten ugrott egyet.

-Persze – motyogta, majd már el is húzta a csíkot.

-Ez fura volt – hallottam magam mögött Minah hangját, majd mellém érve nézte a lányt, ahogy sietve eltűnik a sarkon – Vajon mi baja lehet?

-Lehet csak mejiedt – sóhajtottam – Gyere a végén még elkésünk – ragadtam meg kezét és húztam magammal.

A lány arca azonban nem akart kimenni a fejemből. Egész dolgozat alatt vörös szemeit láttam magam előtt, amik mintha nem sírástól vagy füsttől lettek volna olyanok. Mégis mi történhetett vele?