A terror iskolája BTS FF [BEFEJEZETT]

Vendégek

Hyun Ji POV:

Nem hiszem el! Most minden sokkal rosszabb! Nem lett volna szabad! Már megint az én hibám!

Dühösen baktattam az utcákon és a megoldáson gondolkoztam. Először belekötnek a konyhás nénibe, ennek árán kaptam Jimin-től egy szép monoklit (amiért hozzáteszem még mindig nem kért bocsánatot, de szerintem már azt se tudja mi az a lelkiismeret) aztán megverték Tae-t, mert én kötekedtem, én pedig kicsit megrongáltam a mocikat, majd a focisták majdnem halálra verték Suga-t, erre az újak jól elintézték a focicsapat kapitány öccsét, aki az egyik legjobb barátom.

Mi a fene folyik már itt?! 

Újra bementem a kórházba, hisz most már két barátom is ott van. Legnagyobb meglepetésemre egy szobába került Tae-vel és már egy csomóan ott voltak.

-Sziasztok - köszöntem mosolyogva, mire mindenki rám kapta tekintetét... Azazhogy rám kapta dühös és lenéző tekintetét.

Aha. Szóval most már ők is úgy gondolják, hogy átálltam a sötét oldalra. Éljen...

Rájuk se hederítve mentem be a szobába.

Csak Tae, Sung (Hwan Gun) öccse, Hwan Gun és az anyukájuk, Namjoon és Hoseok volt benn.

Nagyot nyelve léptem be ők pedig irányomba nézetek.

Sung, Tae, Namjoon és Hosoek őszinte örömmel köszöntek, ám Hwan Gun és anyukája dühöd pillantásokat lövelltek felém.

Most már legalább tutira le fog állni azzal, hogy összehozzon minket a fiával.

-Szia - léptem Sung ágyához, ám bátyja hirtelen megragadta a karom és eltolt onnan.

-Mondtam, hogy soha többet ne gyere a közelünkbe.

-Hogy merészeled? - állt ki rögtön mellettem Hosoek és ha nem húzom vissza, tuti nekiesik.

Már azonnal kialakult egy heves vita, amiben mindenki a maga igazát hajtogatta, így nem volt más választásom két ujjamat a számba téve jó hangosat fütyültem.

Mindenki tudja rólam, hogy nem tudok jól fütyülni, így csak valami éles, de nagyon hangos sipítás tört fel számból, amire mindenki rögtön befogta a fülét és abbahagyta a kiabálást.

-Azt akarjátok, hogy a doki mindenkit kiküldjön? - kérdeztem - Álljatok már le és térjetek észhez! Szét karnak minket húzni! - mondtam körbenézve rajtuk, majd Hwan-on akadt meg a szemem, aki még mindig mérgesen nézett rám, így hozzá intéztem a szavait - Nem állok Jimin oldalán oké? Egy utolsó szemétláda az biztos. De mint láthatod megindult a dominó, most már csak ki kell várni ki marad utoljára megvernivaló egyénnek - mondtam gúnnyal teli hangon, amire Hwan csak még dühösebb lett, de tudtam azért, mert tudja, hogy igazam van, csak túl büszke, hogy bevallja.

-Hyun Ji - szólt hirtelen Sung, mire mosolyogva mentem oda hozzá és megfogtam a kezét. 

Nagyon bírtam a 12 éves kölyköt. Hihetetlenül jó képességű a minden sportban, de talán a kosár a kedvence és mindig panaszkodik, hogy a korosztályában már nincs senki, akivel játszhatna, mert a többiek nem elég jók. Ezen általában jót mosolygok, de ahogy most ránézek... Bal keze gipszben, arca eldeformálódott, sebek tarkították egész testét, de jókedve mint mindig, töretlen maradt.

-Hogy érzed magad? - kérdeztem kedvesen és végig simítottam rövid haján.

-Kosarazni akarok - mondta vigyorogva.

Mind felnevettünk.

-Ugye nem akartok most bosszúval szétverni senkit? - kérdeztem Hwan-t szúrós szemekkel.

Nem mert a szemembe nézni így tudtam, hogy már mozgósította a focistákat.

Csalódottan megráztam a fejem.

-Tae hogy vagy? - fordultam barátomhoz, aki felemelt hüvelykujjal mutatta, hogy remekül.

-A doki ma már hazaenged.

-Király - villanyozódtam fel, de olyan hamar le is konyult  a mosolyom - De hát...

-Igen a szüleim még mindig Amerikában vannak - sóhajtott - Majd megyek a nagyimhoz.

-De ő Busan-ban lakik Tae - rökönyödtem meg a feltevésen - Jössz hozzánk. Ebből nem engedek.

-Neki nem tudsz úgyse nemet mondani Tae - szólt közbe Nma mielőtt a másik ellenkezhetett volna, így az gyorsan megadta magát.

-Csak nem kocsival jöttem - túrtam hajamba.

-Hazaviszlek titeket - ajánlotta fel rögtön Hwan anyukája.

Ajaj megint kezdődik majd a boronálás?!

-Köszönjük - mondtam, majd Tae felé fordultam - Mikor engednek ki?

-Már csak a zárójelentésre vár - felelte Hoseok.

-Oké.

Egy órát még sajnos várnunk kellett rá, de mivel tudtam a focisták már a következő embert üldözik gyorsan kimentem mosdóba, ahol felhívtam Jimin apját, Woo Jin-t. Ő megadta fia telefonszámát és gyorsan figyelmeztettem. Továbbra sem kedveltem, sőt nagyon mérges voltam, de attól még ugyanúgy nem akartam, hogy bárkit is megverjenek.

Hwan Gun anyukája kitett minket a házunknál, mi pedig bementünk.

Namjoon és Hoseok is velünk jöttek, ugyanis nekik elmondtam, hogy Suga nálunk lábadozik. Mérgesek voltak ugyan, de megértették.

Ahogy beléptünk a nappaliba megláttuk, ahogy Jimin és Kook épp a fájdalmában nyögdécselő Suga-t cipelik.

-Azonnal tegyétek le ez fáj neki - kiáltottam és hozzájuk rohantam.

Jimin csodálkozva nézett a társaságunkra, majd le is tette Suga-t a kanapéra, de kétlem, hogy azért, mert én kértem. Sokkal inkább azért, mert volt itt két másik srác, akikről nem tudta eldönteni, hogy azért jöttek, hogy bosszúból megverjék-e őket.

-Tudják, hogy itt vagyunk? - kérdezte hirtelen Jungkook rémülten.

-Nem - ráztam a fejem - Senki sem tudja.

A következő pillanatban csengettek, amire ijedten néztem ki az ablakon és csak reménykedni tudtam, hogy nem Hwan jött vissza.

Azonban nem ő állt az ajtónk előtt.

Hanem Kim Seokjin és Woo Jin.