Az elődök bekavarnak

6. fejezet

Helló Mindenki!

Igen, ma is hoztam egy új fejezetet, és kivételesen nem függő-vége van. De ne higgyétek, hogy ilyen könnyen megszabadultok tőlem! Még vagy egy tucat fejezetre számíthattok, ugyanis a történet közepén se tartunk. Csak annyi, hogy élvezzétek ezt is, és ha valami problémátok van vele, kommentben vagy privátban el lehet küldeni.

Sziasztok! Fanni

Adrien szemszöge:

Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Igenis kockázatos ötlet, hiszen köztudott, hogy az átváltoztatott embereknek lehetetlen a lelkére beszélni. Katicának már állítása szerint sikerült. De az ő. És nem én! Abban viszont teljesen egyetértettem vele, hogy el kell terelni Sziréna figyelmét. És sajnos az erre legalkalmasabb ember én voltam. Szinte minden küldetésnél ezt csináltam. Én eltereltem az ellenség figyelmét, amíg Katica megmentette a napot. Ezért is tekintettem fel tisztelettel erre a csodálatos lányra. Visszarántottam magam a jelenbe, és rászóltam a hídon tomboló, magát hercegnőnek nevező gonosztevőre, továbbra is közeledve felé:

- Baj van Hercegnő? - hátranézett, és mikor meglátott gúnyosan elmosolyodott.

- Szervusz, cicuskám! Már épp kezdtelek hiányolni - miközben beszélt körbe lebegett engem, aki már egy helyben álltam. - Hol van az az átkozott bogárkád?

- Katicáról beszélsz? - vetettem oda flegmán. Most készülj a színházra kislány! - Nem egészen értettem vele egyet veled kapcsolatban. Ezért elváltak az útjaink.

- Valóban? Nem hiszek neked - rázta a fejét. Ez eléggé ijesztő látvány volt, mert a haja nem mozdult a fejével együtt. Szerencsére rezzenéstelen arccal tudtam végignézni. Sőt ezután megérdemlem az Oscar-díjat is, mivel képes voltam egy érdeklődő fejet vágni és öklendezés helyett feltenni egy kérdést:

- Miért?  - szerintem még ez is nagy teljesítmény volt tőlem. Ez a gonosztevő, pedig nem is várt mást.

- Pontosan tudom, hogy fülig belezúgtál Katicába - sziszegte az arcomba, immár előttem állva. -Ezért nem tudtalak az irányításom alá vonni. Katica hangja felébresztett.

- Ha eddig szerettem is, találkoztam veled - vágyakozó pillantást lövelltem felé. Katica tényleg sokkal tartozik nekem ezért. Erre nem pirult el, ellenben arcán felbukkant egy győzedelmes vigyor, amit nem tudott elég hamar eltüntetni. - És, ha megengednéd Hercegnőm, csatlakoznék a rombolásodhoz.

- Örömmel venném cicuskám. Sőt, ha elég ügyes vagy, a segédem is lehetsz. De nem úgy, mint Katicánál. Engem érdekelni fog az, hogy mit gondolsz.

- Katica, Katica, Katica. Folyton csak róla beszélsz Hercegnőm. Milyen szerény is vagy te! Pedig te sokkal szebb és csodálatosabb vagy, mint ő! - nehezemre esett ezt kimondani, azonban kétségtelenül feltettem az i-re a pontot, mégpedig azzal, hogy egy mély meghajlás után megcsókoltam a kézfejét. Szemem sarkából felpillantottam. A szeme az én arcomon ragadt. Hogy ezt teszteljem meglengettem a kezem a feje mellett. Nem reagált. Itt az ideje jelezni Katicának. Hátam mögött felmutattam a hüvelykujjamat jelezve, hogy tiszta a levegő. Közben tovább dicsérgettem Szirénát. - Nem tudom elhinni, hogy élhettem anélkül, hogy hallanám azt a gyönyörű hangod.

- Pontosan mi tetszik még bennem? - megcirógatta az állam. Csak egy kicsit rázott ki a hideg. Sziréna ezt másként értelmezte. - Nem gondoltam, hogy ilyen hatást gyakorlok rád - még a nevetése is dallamos volt, ahogy azt megállapíthattam. - Visszafogom magam. Persze csak ha szeretnéd - sokat sejtetően rám vigyorgott.