Az elődök bekavarnak

11. Fejezet

Helló Mindenki!

A mostani fejezet is megérkezett, és azért töltöm fel ilyen későn, mert nem akarom holnapra hagyni. A tartalmáról csak egy embernek szeretnék mondani valamit, vagyis inkább kérdezni: Eltaláltam az esszenciáját? Mindenki mástól azt kérem, hogy élvezze, és türelmetlenül várja a következőt, amiben valószínűleg szerepel a kedvenc részem>> gonosz kacaj <<

Ennyi a szövegelésből, és belőlem.

Fanni, aki még mindig tolja a kedvenc részét fejezetről fejezetre

Marinette szemszöge:

- Igen! - szinte visítottam. Adrien arcára pillantottam. Csak úgy sugárzott a büszkeség és a boldogság róla.

- Remek! Már csak modellekre van szüksége - mutatott rá a fotós. Elgondolkodtam. Mégis kit kérjek fel? Adrien volt olyan kedves és kisegített.

- Katica és Fekete Macska tökéletes választás lenne - elvigyorodtam. Hogy ő mindig milyen okos!

- Egyet értek! Már csak meg kell kérni őket, hogy vállalják el - a férfi remény telve nézett felénk hátha megoldjuk helyette.

- Katicát elintézem - Adrienre néztem. - Rábeszélnéd Macskát? Kérlek! - bociszemekkel néztem rá. Nevetve válaszolt.

- Kérés nélkül is megtenném - mosolyodott el.

- Tökéletes! Miss Marinett holnapután legyen itt este nyolckor. Remélem addig sikerül meggyőzni a hősöket - elsápadtam, amikor az agyam felfogta azt, amit mondott. Egy helyen kell lennem egyszerre?

- Igen minden bizonnyal - a fotós megkönnyebbült mosollyal hagyott ott minket. Adrien megfordult, hogy visszaadja a vázlatfüzetem, és észrevette a hófehér arcomat. - Minden rendben Marinette?

- Igen, igen, persze, persze... Miért ne lenne minden oké? - idegesen felnevettem. - Csak rettenetesen izgulok - szerencsére elfogadta ezt a magyarázatot. Elindultunk és végig vettük az épület maradék részét. Talán már mondanom sem kell, hogy a magyarázat nálam süket fülekre talált. Egész végig azon agyaltam, hogy oldjam meg ezt a helyzetet. Sajnos nem volt megvalósítható ötletem, ugyanis annak, hogy Halálfej egy olyan Akumát küld két nap múlva este, ami kettőt csinál belőlem, nem nagy az esélye. A buszon zötykölődve is kifelé bámultam, de semmi használható gondolatom nem támadt. Amint hazaértem lerogytam az ágyamra, emésztett a tehetetlenség. Tikki előbújt a kis táskámból.

- Marinette... - elgondolkozva nézett rám. Lassan felemeltem a fejemet, mintegy kiemelkedve a letargiámból.

- Igen?

- Azt hiszem, hogy tudom mi a megoldás... - gyorsan felültem. Mégsem vesztem el?

- Mond el, kérlek! - bociszemekkel bámultam rá. Kis barátom gondterhelten nézett vissza.

- Nem biztos, hogy működik...

- Nekem elég, az hogy te azt hiszed, hogy működik - szakítottam félbe. - Legalább próbáljuk meg! És kérem vissza az én kis pozitív Tikkimet! - elmosolyodott, és belekezdett a magyarázatba:

- Meg tudod idézni az elődeidet igaz? - bólintottam. - Na, hát elvileg mások számára látható formába is ide tudod hívni őket.

- Vagyis én lehetnék Marinette és valamelyik elődöm idejönne Katicát helyettesíteni - fejeztem be a gondolatmenetét. Tikki egy zseni! Eszembe jutott valami. - Ugye Maia is ilyesmit csinált az interjúnál igaz? - kis pöttyös barátom bólogatva válaszolt: