Az elődök bekavarnak

26. Fejezet

Helló Mindenki!

A múltkori rész feltöltése egy kicsit borús hangulatban telt, de szerencsére rengeteg módon feldobtatok és pozitívka segítségével jobb lett a hangulatom.

A mostani részről annyit, hogy nem ez az utolsó mesélgetős-rész - szóval, aki nem szereti, az ilyeneket az ne olvassa el.

Ja és még valami: Eurosz nálam Nathaniel 2.0.

Ennyi infó szerintem elég lesz és mivel már elértük a célt (10.000+ megtekintés és 1.000+ csillag) a számokkal sem érdemes dobálózni (bár, ha elérjük a 20K megtekintést, vagy a 2K csillagot - számíthattok a köszönöm-zuhatagra!).

Szó' most megyek is.

Ciaó!

Fanni

Marinette szemszöge:

- Szóval így találkoztatok Larával - összegeztem. Hélosz bólintott.

- Szerelem volt első látásra - sóhajtott fel vágyakozóan. Megértettem, mivel ugyanez az érzés fogott el valahányszor csak Adrienre gondoltam.

- És azután mi történt? - kérdeztem, néhány percnyi csend után. Beszélgetőpartnerem újra rám figyelt és folytatta a mesélést:

- Ezután kaptam meg a saját talizmánom és a saját csapatom. Lara nem volt benne - előzte meg a kérdésemet - hanem ellene harcoltunk.

- Egy ember egy csapatnyi ellen? Nem tűnik túl fer küzdelemnek - ráncoltam a homlokom.

- Nem is így volt - sietett megnyugtatni Hélosz. - Larának is volt saját csapata. És míg a csapataink olykor egy-egy komoly sérüléssel úszták meg a csatáinkat - rajtunk egy karcolás sem esett. Néha az is elő fordult, hogy nem harcoltunk egymás ellen csak beszélgettünk. Pedig még azt is megtehettük volna, hogy elpusztítjuk a másik csapatát, így eldöntve a küzdelmet - de nem tettük. Mert csak így tölthettünk sok időt egymással. Akkor még nem tudtam, hogy Lara Amandrosz lánya, de ő tudta, hogy én ki vagyok. És azzal is tisztában volt, hogy el akarom pusztítani az apját. De hitt és bízott bennem és sose próbált meg rábeszélni, hogy megváltozzon a véleményem.

- Sose? Tudod, valahogy nem így ismertem meg Larát - gúnyos mosollyal az ajkaimon figyeltem, ahogy nevetve kijavítja magát.

- Úgy értem semmi halálos fenyegetéssel vagy valami hasonlóval nem állt elő. Viszont, igazad van, rengeteg szóváltásunk lett az apja miatt. Azonban egy idő után már egyre ritkábbak lettek ezek a szóváltások. Lara tudva, hogy el akarom pusztítani az apját, mégis ott volt velem és hallgatta a terveimet. Kijavított, ha egy nem létező titkos alagúttal álltam elő, elárulta az őrség mozgását és mindenben segített. Aztán egy éjszaka, amikor már készen álltam a tervvel, megvolt az időpont, meg minden más és készen álltam, hogy másnapra halottá tegyem Amandroszt, Lara előállt egy másik megoldással...

Visszaemlékezés, Hélosz szemszöge:

,,- Tudod, gondolkodtam - kezdett bele Katica a mellkasomnak dőlve.

- Min? - kérdeztem a hajába fúrva a fejem. Idilli pillanat volt. Tökéletes. Azt kívántam bár sose érne véget.

- Azon, hogy talán más módja is lenne annak, hogy átvedd Amandrosz király helyét - suttogta alig hallhatóan, így csak macskafüleimnek köszönhettem, hogy mégis hallottam. Felkaptam a fejem.