Az elődök bekavarnak

9. Fejezet

Helló Mindenki!

Itt van az új rész, melyért köszönet illeti Szyszyyy-t. Nélküled nem töltöttem volna fel. Több fejezettel is gondban voltam, de te segítettél, és ezt itt és most szeretném megköszönni neked. Csodás barát vagy! Térjünk át a közérdekűbb hírekre: Elértük a 2K+ megtekintést, és a 200+ csillagot. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvassa, csillagozza, és hozzászólásokkal illeti a történetemet. Nagy élvezet olvasgatni a sok-sok buzdító kommentet, mert arra ösztönöz, hogy még jobban, és gyakrabban legyenek részek. Néhány hónapja, ha valaki azt mondta volna, hogy ennyi és ennyi ember fogja olvasni, és kedvelni a történetemet, akkor első reakcióként elmondtam volna, hogy persze, hogy szeretnek, elvégre rólam van szó! (Aki még nem tudja, imádok túlzásokba esni) Második reakcióként inkább kevesebb, mint több türelemmel magyaráztam volna el neki, hogy kínszenvedés legépelni egy szót is, és az önbizalmam a nullán van. Amikor feltöltöttem ezt a könyvet arra számítottam, hogy maximum 20-30 ember nézi majd meg. Erre itt tartunk! És ez a szám egyre csak növekszik! Nagyon köszönöm mindenkinek! Ahogy a volt énektanárom mondaná: Puszi a hasatokra! Még valami: lassan elérünk a kedvenc részemig a történetben. Ha van kedvetek, lehet találgatni (elsősorban neked miraculousMLB!).

Fanni, aki türelmetlenül várja, hogy mikor írhatja már meg a kedvenc fejezetét

Adrien szemszöge:

- Dément... Kicsoda? - Plagg idegesen repkedni kezdett fel és alá. Hagytam neki néhány percet, mivel szemmel láthatólag nem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá. Aztán kibökte:

- Démentalara volt az első Katica.

- Első Katica... - ismételtem bambán, majd felpattantam. - Marinettenek mi köze van az első Katicához?

- Gondolom az, hogy rokona a második Katica? - Plagg gúnyos hangja azt mutatta, hogy ő se nagyon érti az egészet. - De... - rám nézett és megdermedt.

- De mi? - értetlenül néztem, ahogy előráncigál egy sporttáskát a szekrényemből. Miközben válaszolt elkezdte belehajigálni a ruháimat.

- Ha Démentalara tényleg megszállja Marinetteet, akkor neked el kell menned innen. Méghozzá most azonnal! - Elegem lett a félmagyarázatokból, ezért elkaptam a levegőben.

- Magyarázd el! Érthetően - a hangom kezdett hasonlítani apáéra. Ő is pont így beszél, amikor parancsokat osztogat. Nem tetszett, de nem volt időm foglalkozni vele.

-Előbb a Camembertemet kérem! - Visszakaptam Plagget. A régi sajtmániás Plagget. Kihúztam a táskámból egy fél tucatot, és odaadtam neki egyet. - Mindjárt jobb. Na, szóval, ha nem vagy süket, akkor tudod, hogy amikor Démentalara megszállta Marinetteet, akkor mondott neked valamit.

- Eljövök, érted... - idéztem fel az emléket. - Ezt mire értette?

- Arra, hogy nagyon hasonlítasz a férjére, és az ő reinkarnációjának tart - megdermedtem. Plagg kivette a sajtot a kezemből. - Nem áll jól neked, ha meg se bírsz mozdulni.

- Hasonlítok a férjére? Vele mi történt? - minél többet beszél Plagg, annál több kérdésem van.

- Kinyiffantották. - Nem hittem el, hogy Plagg képes erre. Vagy nagyon jól színészkedik, vagy tényleg hidegen hagyja egy ember halála.

- Téged ez hidegen hagy? Miért van az, hogy egyedül a vacak sajtodat tartod fontosnak? -kiabáltam vele, de nem érdekelt. Ha ő így, akkor én is így.