Lakótársak

6.

Hugh

Sötét van.Sose hittem volna, hogy egyszer elrabolnak.Most jön a kínzás része?
A kezem bekötötték valami erőssel, nem sállal.A lábam a térdemnél és a bokámnál úgy szint erősen bekötve.A szemem feketével elfedve, nehogy lássak bármit is.Nem mintha ezekre a parasztokra kíváncsi lennék.

-Van egy olyan érzésem, hogy fogalmad sincs,miért vagy itt.-hang felé fordítom a fejem.-Meg vagy zavarodva.

-Biztos ide fog jönni?

-Persze.Készüljetek,bármikor itt lehet.-ismerős a hangja. Nem tudom honnan.
Dübörgés csapja meg a fülem.Valaki beront a szobába,vagyis gondolom,hogy szobában vagyunk.

-Itt van!-lihegi a férfi.-Arról nem volt szó, hogy ilyen erős!

-Ha elmondtam volna,biztos nem segítetek.-halkan kuncog-Menj!

-Kik maguk?-teszem fel a kérdést válasz reményében.

-Nem ismersz fel?Pedig annyiszor hallhattál.

-Johnny?-teszem fel alig hallhatóan.

-Ne játssz már!Mindjárt ideér az az elmebeteg nő!Lehet,hogy ismer téged,de elhoztad őt és ezzel sikeresen magadra haragítottad!!-ordít a másik.Mindeközben ordítozások sorozata hallatszik.

Az ajtón kopognak.Nem tudom miről vagy kiről beszéltek, de leizzadtam. Lassú léptek, nyikorgó kilincs,szakadozó beszéd.

-Johnny.Reméltem,hogy soha nem kerül erre a sor.-a csöndet egy női hang töri meg.

-Elárultál minket.Legalábbis az apámat biztosan.

-Világosíts fel kérlek.-nevet.-Ha arra az esetre gondol,mikor egy személyt nem engedtem át az emberének, akkor sajnálom.De így bosszút állni gyerekes, nem gondolod?Tudod nem volt nehéz a nyomodra bukkani.

A hangját egyre közelebbről hallom.

-Bocs,szívem!-erősen fejbe ver.

Hught ki menti meg?