25.

77 2 0
                                    

Jessica

- Ha mégegyszer hozzám szól az a ...! - teljesen felhúzta az agyam. - Nem hiszem el ezt a balfaszt! Mindig az van, amit ő akar. Nem fogok visszajönni hozzá,akármit is csinál!

Hugh mögöttem próbálja tartani a tempót. Nem akartam belerángatni ebbe, de ez most így jött ki. Ha nem szarakodok ott a tetőn ,most nem lennék ilyen bajban. Miért nem bírok egyszer a  józan eszemre hallgatni?!

A bejárati ,bár esetemben a kijárati az, ajtóhoz sietek,de utamat állják.

- A régi trükk. - sziszegem a fogaim közt. Nagy levegőt veszek, kihúzom magam.

- Mindig veszítettetek ellenem. Miért akartok még egy vereséget? - nem mondanak semmit. Továbbra is az ajtóban állnak. Közelebb megyek hozzájuk. Mindkettő fegyvert ránt. Csak maguk mellett tartják. Meg akarnak ijeszteni.

- Nem tenném a helyedben. Tanulmányozták a legutóbb használt mozdulataidat.

- Tanulmányozták?- mondom gúnyosan. - Hadd mutassam be őt neked, Hugh. Ez az úriember - idézőjelet mutatok ,- Samuel James Ford, másnéven az Öreg.

- Örvendek Hugh Birming. - kezet ráznak. - Nem is tudom miért aggatták rám ezt a becenevet.

- Egy ritka példánya vagy azoknak, akik idősen is még a szakmában vannak.

- Sokat megéltem. - nem fordul felém, végig az ijedt srácra néz. - Nem volna kedvetek itt maradni egy teára?

- Nem , köszönjük.- szólal meg Hugh. - Tudja rengeteg dolgunk és megbeszélni valónk van még Jessicával. Ha nem bánja ,mi most mennénk is.

- Akkor majd legközelebb. Engedjétek őket.

Az ajtónállók elhagyják pozíciójukat. Méltóságteljesen elhagyjuk az épületet. Kilépünk a fagyos, téli estébe.

- Menjünk haza. Csinálok forró teát mézzel. - ajánlja fel a jobbomon lévő.

- Rendben van. - húzom az orromig a sálamat. -

Menjünk haza.

LakótársakWhere stories live. Discover now