Jessica
- Ha mégegyszer hozzám szól az a ...! - teljesen felhúzta az agyam. - Nem hiszem el ezt a balfaszt! Mindig az van, amit ő akar. Nem fogok visszajönni hozzá,akármit is csinál!
Hugh mögöttem próbálja tartani a tempót. Nem akartam belerángatni ebbe, de ez most így jött ki. Ha nem szarakodok ott a tetőn ,most nem lennék ilyen bajban. Miért nem bírok egyszer a józan eszemre hallgatni?!
A bejárati ,bár esetemben a kijárati az, ajtóhoz sietek,de utamat állják.
- A régi trükk. - sziszegem a fogaim közt. Nagy levegőt veszek, kihúzom magam.
- Mindig veszítettetek ellenem. Miért akartok még egy vereséget? - nem mondanak semmit. Továbbra is az ajtóban állnak. Közelebb megyek hozzájuk. Mindkettő fegyvert ránt. Csak maguk mellett tartják. Meg akarnak ijeszteni.
- Nem tenném a helyedben. Tanulmányozták a legutóbb használt mozdulataidat.
- Tanulmányozták?- mondom gúnyosan. - Hadd mutassam be őt neked, Hugh. Ez az úriember - idézőjelet mutatok ,- Samuel James Ford, másnéven az Öreg.
- Örvendek Hugh Birming. - kezet ráznak. - Nem is tudom miért aggatták rám ezt a becenevet.
- Egy ritka példánya vagy azoknak, akik idősen is még a szakmában vannak.
- Sokat megéltem. - nem fordul felém, végig az ijedt srácra néz. - Nem volna kedvetek itt maradni egy teára?
- Nem , köszönjük.- szólal meg Hugh. - Tudja rengeteg dolgunk és megbeszélni valónk van még Jessicával. Ha nem bánja ,mi most mennénk is.
- Akkor majd legközelebb. Engedjétek őket.
Az ajtónállók elhagyják pozíciójukat. Méltóságteljesen elhagyjuk az épületet. Kilépünk a fagyos, téli estébe.
- Menjünk haza. Csinálok forró teát mézzel. - ajánlja fel a jobbomon lévő.
- Rendben van. - húzom az orromig a sálamat. -
Menjünk haza.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lakótársak
Aksiyon"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
