Jessica
-Hé... Fent vagy? Jól érzed magad?
-Hmm...-hirtelen felül az ágyban.-Itthon vagyok?!
-Miért, hol lennél Hugh?-ráncolt szemöldökkel figyelem a reakcióját.
-Tegnap... Hogy jutottam haza?-maga elé mered. Nem szólok hozzá, biztos eszébe jut valami tegnapról. De semmi.
-Fogalmam sincs, hogy hol voltál az este, de mikor én haza jöttem, nem voltál itt. Talán,úgy éjfél lehetett, mikor zörejt hallottam az ajtó elől.-feltápászkodom-Megnéztem mi volt, és ott feküdtél az kilincset fogva.Gondolom azért, nehogy összeess, de ez nem jött össze.
Nagy barna szemeivel rám néz, majd a szégyentől lesüti őket.
Tökéletes.Nem fog kérdezgetni.
-Sajnálom. Nem kellett volna innom.
-Mindegy.-veregetem meg a vállait.-Kérsz reggelit? Nincs sok választék, de azok finomak.
YOU ARE READING
Lakótársak
Action"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
