Jessica
Mit is gondolok . Soha ne bízz meg senkiben. Fut át az agyamon apám szavai. Soha. Senkiben. Mindenki elárul.
"-Jessica, öld meg.
-De apa...
- Ne ellenkezz. Ez parancs.
-Igenis.Megértettem. - megfogom a tőrt. - Megölöm. "
Csak egy nyüszítést hallok. A kurva életbe. Miért most jut ez az eszembe? Utálom ,hogy még mindig tud befolyásolni. Rühellem. Mégis miért? 4 hosszú évembe telt, mire ki tudtam űzni valamennyire a fejemből. Mély levegő és menj ki. Éld túl a napot. Nem lesz gond.
Még sötét van. Megnézem az időt . 5:51. Most meglóghatnék. Nem tudná hová megyek. Elrejtőzöm. Vagy megfojtom. Az halk lenne. Megfogom az egyik nadrágomat, pulcsimat és felöltözök. Leballagok a lépcsőn és felhúzom a bakancsomat, kötött körsálamat, kabátot. Az ajtón kilépve fejembe húzom a csuklyát. Havazik. Már egész sok esett. Beteszem a fülhallgatót és elindítom a zenét. Stairway to heaven "Sometimes all of our thoughts are misgiven." . Hmm... Teljesen lenyugtat.
Egy lélek sincs az utcán. Mintha mindenki eltűnt volna. Nem követem a napirendem , miszerint a lőtérre megyek minden csütörtök reggel. Ma nem. Most csak sétálni szeretnék és semmire sem gondolni.
"-Mi nem ünneplünk! Tűnj a szobádba és maradj is ott ,amíg nem hívlak. Ha előbb kijössz , levágom egy ujjad! Megértetted?! "
YOU ARE READING
Lakótársak
Action"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
