Jessica
-Szervusz.-fel sem néz a könyve mögül.-Mi járatban?
-Mi lenne,ha a vendéged szemébe néznél?-fáradt szemeit rám szegezi.-Köszönöm. Miért hívtál ide,Victor?
-Azt hittem látni akarsz...-kaján mosolyt ejt felém.-Felkeresett a múltkor egy 45-50éves férfi.Munka lehetőséget említett,persze,hogy a legkiválóbb emberemet küldöm hozzá.
-Mit nem mondasz...Azt hittem a múltkori eset után színemet sem akarod látni.
-Így lett volna?-meglepett arckifejezéssel bambul maga elé-Hm...Igazad lehet. Az az eset egy rossz meggondolásból történt.
-Tudod mit? Inkább hagyjuk is.Mi a feladatom?
-Egyszerű.-papírfecnit nyújt át.Roadshire 6234.
-Mintha már jártam volna ott...Más információ?
-Az már a te feladatod.
-A lényeg úgy is mindig csak egy.
-Pontosan.Áhh!Igen.A fizetés első része.-felkel a kényelmesnek tűnő bőrfoteljéből.Egyenes testtartással elém lépdel.-Remélem meg vagy elégedve.
-Ohh!Nem egy szegény ügyfél, azt már látom.És utána megkapom a többit...ugye?
-Attól függ,hogy hogyan végzed el a munkádat.
-Ismerhetnél már.-sejtelmes mosolyt küldök felé.Nem szól semmit,vissza vigyorog.
-Te vagy a legjobb emberem. Hány éve is...?
-Nem számít.-veregetem meg a vállát.Az ajtó felé veszem az irányt.Mond pár búcsúszót.
-Jah,ne lepődj meg,ha egy ismerős arcot találsz a házban.
YOU ARE READING
Lakótársak
Action"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
