Lakótársak

18.

Hugh

Jól hallottam? Dolgozni ilyenkor? Dehát Szent Este van. Van egy olyan érzésem, ezt el sem akarja mondani. Hát rendben ,nem az én dolgom, attól függetlenül, hogy együtt élünk.

- Na, végeztem. Köszönöm az uzsonnát. - jön le mosolyogva a lépcsőn.

- Díszíthetjük a fát? Igaz , nem nagy, de meg van a hangulata ennek is.

- Díszítsünk! - mondja boldogan,mint egy kisgyerek. - Kapcsolok rádiót. Biztos megy valami karácsonyi.

Neki láttunk a fát kicsinosítani. Közben iszogattunk házi készítésű puncsot, egy kis whisky-t. Meg lett a hangulat,mit ne mondjak. Kilenckor már táncoltunk a zenére,amit játszottak.

- Nem kérsz még inni? - kérdezi bágyadt hangon.

- Dehogynem... - remélem így már nem akar elmenni. - Kicsit lefekszem , jó? Szét megy a fejem.

- Rendben . Feküdj csak.

Nem kellett volna annyit innom. Ez túl sok volt. A szemeim is lecsukódnak.

Mennyi lehet az idő? Sötét van. Csak a rádió megy halkan.

- Jess.
Semmi válasz. Felülök, bár hasogat a fejem. 22:29. Jobb lesz,ha megyek sétálni. Úgysem tudom, mikor jön haza.

Átöltözök valami meleg, kényelmes cuccba. Kilépek az ajtón,majd lent a főkapun.

- Francba,hogy havazik. Nem hoztam sapkát. Na mindegy.

Elindulok a város egy tere felé. Jó formán egy lélek sincs itt. Sem az utcákon. Már 23:07 . Lassan haza kéne indulnom.
Épp egy sikátor előtt sétálok el, mikor nyöszörgésre leszek figyelmes. Félek, de bekukkantok , hiszen rendőrnek tanulok. A hó függöny nem segít sokat. De mintha egy ember feküdne a földön és fölé tornyosodik valaki. A fekvő nem szól semmit. A másik kihúz egy kést, legalábbis annak tűnik, a fekvőből. Felém pillanat. Mikor meglátom az arcát...

- Nem kéne itt lenned , Hugh. - szólal meg ridegen. Felém lépdel, közben a kést lóbálja maga előtt. Nem kéne most itt állnom. A lábaim nem mozdulnak. Nem tudom elhinni,hogy ő tette ezt. De most nem is ez a fontos,hanem hogy futni kéne.

Fuss, Hugh ,fuss!