Jessica
Az embernek néha vagy elég gyakran, a helyzettől függ, van egy kellemetlen érzése, mikor is figyelik. Most ez történik velem is. Az ágyból figyelnek. Bár már nem tehet semmit. Vicces.
- Köszönöm az estét, Monsieur. - mondom a tükörben látható férfinek.
Összeszedem a cuccaimat . Egy csillogó tőrt, rúzst, sprayt, ruhát. Korallpiros ruhában,egyező színű kesztyűben , fekete körömcipőben , fekete sál alól kikandikáló szőke hajjal és persze az elhagyhatatlan napszemüveggel távozom a szobából.
- A kisasszony nem óhajt reggelizni? - teszi fel a kérdést a tegnap látott komornyik.
- Nein, danke - válaszolom, bár nem hiszem, hogy megkérdezné, ha tudná mit tettem a gazdájával.
- Hívhatok önnek egy taxit?
- Danke, aber ich habe schon ein Taxi angerufen. - furcsán néz , talán nem értette. - Köszönöm, hívtam már táxit. - mondom nehézkesen, hogy hihetőbb legyen a németségem. Bólint.
- A kabátját hozhatom?
- Ah, nem találtam sehol sem. Talán egy vendég az este folyamán véletlenül elvitte. - dudálnak. Vagyis itt a taxim.
- Megérkezett a taxi. - nyitja az ajtót. - Nem tűz kint a Nap.- jegyzi meg halkan.
- Higgyen nekem, nem egy hölgyhöz illő szemeim vannak most. - mosolygok rá.
Beszállok a járműbe és megmondom a címet. Bő 40 perc múlva odaérünk a megadott helyre. Kifizetem a sofőrt, majd megvárom ,míg lefordul a következő sarkon. Nem vagyok hülye, így nem a pontos házszámot adtam meg, ezért még kell sétálnom 5 percet. Persze nagyon kellemes ebben a fagyban.
Becsöngetek egy 20 emeletes lakóházba. Természetesen nem olyan, mint egy kis városé. Hatalmas ablakok és még hatalmasabb emberek. A legtöbbnek ez a menedéke. Egy-egy miniszter ezen a helyen csalja a partnerét vagy találkozik régi barátokkal.
- Igen? - szólnak a kaputelefonba.
- Én vagyok.
Az ajtó "nyitódik", én meg a lift felé veszem az irányt. Nem fogok lépcsőzni a 15. emeletre. Imádom a liftet, hisz ez is üvegből van , így belátni az egész várost. Nyitódik a lift ajtaja.
- Csakhogy itt vagy. - nyúl felém egy kéz. Ujjaimat tenyerébe simítom és felé lépdelek.
- Köszönöm az üdvözlést.
- Minden simán ment? - kérdezi, ahogy a lakása felé veszzük az irányt.
- Ha nem az lett volna, most nem lennék itt.
YOU ARE READING
Lakótársak
Action"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
