Lakótársak

24.

Hugh

Engem is Jess után visznek. Mit ne mondjak, nem örülök ennek. Az egész helyzet kész káosz.

Egy hatalmas házhoz előtt szállunk ki az autóból. Jessica nem jött velünk. Előzőleg elcsíptem egy beszélgetés részletet. " Az a lány már megint felhúzta az Öreg agyát. De hát a lényeg az ,hogy szerencsére még tiszteli a főnököt..."
Nem tudom ez mennyiben befolyásolja az én helyzetemet. Szívesebben lennék mondjuk a lakásban.

- Ülj le itt. - mondja az egyik sötét alak.
Hatalmas folyosón találom magam. Óriási ablakok előtt kettő bőr fotel és köztük egy dohányzó asztalka. Az egyik ilyen fotelban foglalok helyet. Várom az ítéletet. Mi lesz ha ki akarnak csinálni? Ne is gondolj erre Hugh!

- Tudod,ha rajtam múlna, a kényelmes kis lakásodban heverésznél - ijedten fordulok jobbra. - Vagy lehet ,hogy inkább a kórházban.

- Bocs,de nem rajtad múlik. - próbálok erőt venni magamon. - Meddig tart ez a megbeszélés? Jessica azt mondta,hogy együtt ünneplünk.

- Arra várhatsz.- nevet gúnyosan.- Hogy is hívnak?

- ...- nem fogom elárulni az igazi nevemet. - Jason Black. És te?

- Matthew White.- elfoglalja a a másik fotelt. Miért van olyan érzésem,hogy ő sem az igazi nevét használja.

A szemben lévő ajtó mögül ordítozás hallatszik. Zilált hajjal lép ki Jessica. A szemei villognak a dühtől,az arca eltorzult alakot vesz fel.

- Jól vagy? - szólok hozzá,nem túl sokat várva.

- Persze,jól vagyok. Hogy is ne lennék... Csak az öreg döglene meg végre! - ordítja maga mögé.