Hugh
Nincs hová menekülnöm. Jobban ismeri a várost nálam. Basszus! Kanyargok itt össze vissza, mint cserebogár a gombostűn. Fegyver sincs. Még kógyagos vagyok. A hótól nem látok semmit. Baszki!
Felrohanok a velem szemben álló panelház tetőterére. Nagyobb esélyem van itt meghúzni magam és várni,mintha rohangálok. Óvatosan kúszok a párkány felé,majd ott kikukucskálok.
Ebben a másodpercben nagy hanggal kicsapódik a lépcsőház ajtaja.
- Nem menekülhetsz. - felém tartja a fegyverét.
- T-tudod mit? N-nem beszélhetnénk meg?
- Jaj, drágám. Rendőrnek tanulsz,de mégis tárgyalni akarsz? Nem tanították meg, hogy egy fegyveres nővel ne szarakodj?
Rögtön tüzelni kezdett. Miután elég gyorsak a reflexeim,pont elgurultam a helyemről. Behúzodtam egy gép mögé,bár fogalmam sincs mit szolgál ez a vacak.
- Bújj elő . Kérlek. Nem akarok macska-egér játékot játszani. Ehhez már fáradt vagyok.
- Akkor engedj el! - a fene egye meg. Ha kifutok , lelő. A lépcsőház ajtaja messze van. A másik épület tetőtere is nagy távolság.
- Megvaaaagy. - mondja széles mosollyal. Újra rám céloz és meghúzza a ravaszt. Még sose lőttek rám éles fegyverrel.
- Baszd meg... - sziszegem a fogaim között. Ki kell találnom valamit. Ha továbbra is itt dekkolok, megöl. Nincs más választásom. Frontális támadás.
Megvárom míg közelebb jön. Nem lép teljesen csöndesen. Remegek a félelemtől. És... Most!
Sikerül kiütnöm a kezéből a lőfegyvert,de ő gyorsabb és kirúgja a lábamat alólam. A földre kerülök. Ő fölém hajol , késsel a kezében.
- Sajnálom szívem.
A kést a mellkasom felé lendíti.
YOU ARE READING
Lakótársak
Action"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
