Lakótársak

15.

Jessica

December 24.-e van és nekem az a legjobb elfoglaltságom,hogy egy üveg vodkát iszogatok. Otthon vár Hugh. Azt mondta csinál nekem egy kis meglepetést,hamár régen voltunk sokáig együtt,ezért siessek haza. Ilyen állapotban nem állíthatok be a lakásba,hogy :"megjöttem,totál letörtem és vígasztalj meg." Nem tudnám ezt megcsinálni. Ekkora szemétséget.
Már vagy egy órája eljöttem onnan. Már megittam fél üveg bort. Most vodkát. Victor is hívott. Nem vettem fel. Vissza kéne hívnom. Éjfél lesz. Ötperc múlva.Tárcsázom a számát.

-Halló, tessék.- álmosan szól bele.

-Jess vagyok.-kis szünet.- Azért hívlak,hogy elmondjam... mekkora egy...szemét köcsög vagy. Lassan több,mint 7 éve bízom meg benned,ezalatt az idő alatt nagyjából 4 "barátomat" ölted meg. Rohadtul igazságtalan vagy...

-Jess,hol vagy most? Nem szeretném,ha ilyen állapotban egyedül lennél.

-Rohadtul semmi közöd ahhoz...És mellesleg- nem tudok mit mondani. Igazából már régebben ki akart bukni belőlem minden,de visszafogtam magam.

- Ha legközelebb szidni szeretnél,azt szemtől szemben, kérlek.
Elhomályosult szemekkel felnézek s ott áll előttem. Hosszú fekete kabátban,a nyaka köré tekert vörös sállal,amit még tőlem kapott. Sose sírtam előtte,de most végig folyik valami meleg az arcomon.