21.

83 4 0
                                    

Jessica

Nem vagyok képes leszúrni. A gyengeségem pillanatát kihasználva, ellök és most ő kerül fölém. Mit ne mondjak, érdekes pózban fekszünk. Mit sem érdekli, hisz a kézfejemhez kap,majd a földhöz csapkodja. A másik kezemet kiszabadítom a szorításából,így le tudom lökni magamról.

- Nesze. - dobom elé a kést. - Vedd fel.

Kelletlenül ,de felveszi. Rárontok puszta kézzel, ő viszont csak hátrál.

- Nem foglak bántani. - mondja kiskutya szemekkel. - Nem tudlak bántani. Képtelen vagyok rá.

- Én viszont nem. - mondom vigyorogva. - Egy rendőrnek nem kéne ilyen gyengének lennie.

Nem sokat foglalkozok azzal, hogy most megbántottam e vagy sem. Neki rontok , erősen markolom a tőrt ,amit a nyaka felé vezetek. Ügyesen hárítja,bár így is megsebzem.

- Add fel! - mondom neki, miközben sikeresen mögé kerülök és kicsavarom a kezéből a kést. Nyöszörög, mint egy kis kutya. Gondolom a fájdalomtól.

- Nem adom meg ezt az örömöt. - sziszegi a fogai közt,majd egy hirtelen mozdulattal meglök. Mikor már reagálnék erre, ő  a nyakamhoz szorítja a tőrt.

- Vesztettél.

- Engedd el a kis csajt.

Elnézek a másik tetőre. Egy fekete alak fog Hughra fegyvert. Három másik megjelenik mögötte,csakhogy ők rohannak a párkány felé és átugranak hozzánk.

- Rég találkoztunk , Jesse. Csak nem elpuhultál?  Mikor utoljára láttalak, épp leszúrtad a legerősebb emberünket.

LakótársakOù les histoires vivent. Découvrez maintenant