Jessica
Nem vagyok képes leszúrni. A gyengeségem pillanatát kihasználva, ellök és most ő kerül fölém. Mit ne mondjak, érdekes pózban fekszünk. Mit sem érdekli, hisz a kézfejemhez kap,majd a földhöz csapkodja. A másik kezemet kiszabadítom a szorításából,így le tudom lökni magamról.
- Nesze. - dobom elé a kést. - Vedd fel.
Kelletlenül ,de felveszi. Rárontok puszta kézzel, ő viszont csak hátrál.
- Nem foglak bántani. - mondja kiskutya szemekkel. - Nem tudlak bántani. Képtelen vagyok rá.
- Én viszont nem. - mondom vigyorogva. - Egy rendőrnek nem kéne ilyen gyengének lennie.
Nem sokat foglalkozok azzal, hogy most megbántottam e vagy sem. Neki rontok , erősen markolom a tőrt ,amit a nyaka felé vezetek. Ügyesen hárítja,bár így is megsebzem.
- Add fel! - mondom neki, miközben sikeresen mögé kerülök és kicsavarom a kezéből a kést. Nyöszörög, mint egy kis kutya. Gondolom a fájdalomtól.
- Nem adom meg ezt az örömöt. - sziszegi a fogai közt,majd egy hirtelen mozdulattal meglök. Mikor már reagálnék erre, ő a nyakamhoz szorítja a tőrt.
- Vesztettél.
- Engedd el a kis csajt.
Elnézek a másik tetőre. Egy fekete alak fog Hughra fegyvert. Három másik megjelenik mögötte,csakhogy ők rohannak a párkány felé és átugranak hozzánk.
- Rég találkoztunk , Jesse. Csak nem elpuhultál? Mikor utoljára láttalak, épp leszúrtad a legerősebb emberünket.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lakótársak
Aksiyon"- Képes voltam megölni a saját apámat. Ezek után ne hidd, hogy veled másképp lesz. Egyszer hagytalak futni. Többször nem fordul elő. - suttogja fülembe, mire jeges verejték csorog le a gerincemen. - Nem hiszem ,hogy képes lennél rá. - mosolygok...
