Lakótársak

23.

Jessica

Megzavarnak szórakozás közben. És miért pont őt küldte értem? Ki nem állhatjuk egymást.

- Szervusz, drágám. - a házvezetőnő köszön,de nem megy sokra velem. - Az irodában vár rád. - amilyen víg,most annyira kemény volt a hanglejtése.
Nem mondok semmit,csak bevonulok a házba. Már vagy 3 éve nem láttam az öreget. Miután Victorral találkoztam, megismertem ezt az alakot is.
A vaskos ajtón a kilincset lenyomom és benyitok a szobába. Szokásos félhomály és csend vesz körül. Mintha el se mentem volna innen. Pedig annak már 3 éve.

- Jó újra látni Jessica. - felém fordul. Egy jól fésült, elegánsan öltözött úriember áll előttem.

- Sajnos én ezt nem mondhatom el. - gúnyos mosolyra húzom a szám. - Nem hallottam felőled egészen mostanáig.

- Túl sok dolgom van. Nem kerestél. Hová tűnt az az aranyos kislány ,aki voltál? Aki mindig hozzám futott,ha baj volt?

- Megöltem. Kiírtottam gyökerestül.- hosszabb szünetet tartok.- De térjünk a tárgyra.

- Térjünk. Szeretném,ha ... Beszámolnál a Johnnal történt eseményről. Mi történt?

-... - mély levegőt veszek. Mindig átlátott rajtam. - Figyelj Sam. Nincs kedvem erről beszélni. Teljes mértékben hátba támadott. Megérdemelte.

- Szeretném,ha pontosan elmondanál mindent.

Forgatom a szemeimet. Keresztbe fonom a karjaimat.

- Hát kezdem az elején. Csak kérek egy teát.

- Természetesen. Addig foglalja helyet.
Kijön az íróasztala mögül,az ajtóhoz. Kiszól,hogy hozzanak 2 csésze fekete teát mézzel és süteménnyel. Velem szemben foglal helyet.

-Kezdd.