Lakótársak

26.

Hugh

Sok minden történt az elmúlt órákban. Még egy krimiben is kevesebb az izgalom,az akció. Annyi adrenalint termelt eddig a szervezetem,hogy akár 2 napig is fent tudnék lenni.

Most indulunk haza. Jessica fázik,bár nem mondja, de az orráig felhúzta a sálját.

- Van kesztyűd? - kérdezem. Megrázza a fejét. Odaadom a bal felét az enyémnek.

- Köszönöm. - mondja és felhúzza. Látom az értetlenkedő kifejezést az arcán. Visszacsúsztatja a zsebébe a kezét. Megfogom a jobb kezét ,ami jegesre fagyott, és belecsúsztatom a saját zsebembe a kezemmel együtt. Kis ellenállást észlelek,de nem mond semmit.

Félóra múlva otthon is vagyunk. Rögtön nekiállok teavizet forralni.Jót fog tenni az a kis meleg.

-Nem szeretnél mesélni kicsit ? - teszem fel a kérdés ,bár nincs itt az ideje.

-Nincs túl sok kedvem. - sóhajt fel. Elvonul a fürdőszoba irányába, ezzel lezártnak tekintve az ügyet. 

Nem tudom felfogni,hogy miért nem mesél nekem erről. Tudok a titkáról. Tudom azt, hogy gyilkol. Igaz,nem találkoztam Victorral, de nem fogok betörni hozzá,hogy megtudjam ki ő valójában.

A gondolatmenetemet a teáskanna fütyülése szakítja félbe. 

- Hugh. Ide figyelj.- jelenik meg váratlanul a fürdőszobaajtóban. - Nem akarom,hogy belekeveredj, oké? Így is elég gáz az egész, nem kell még az is ,hogy rád vigyázzak. Főleg azért, mert rendőrnek tanulsz. 

- Nem kell megvédened. Pont ezt tanulom, hogy védjem meg magamat. 

- Igen, de nem ilyen emberektől. Ehhez tapasztalat kell. Az élet iskolája , nem az akadémia. Bocsánat. Nem csak az akadémia. Tudod mit fognak munkának adni nekem legközelebb? Hogy öljelek meg. Ennyi. És miután ezzel a melóval kurva sokat keresek... - vonja meg a vállát könnyedén. Szóval megtenné...

- Értem. Nem vártam mást.