Lakótársak

22.

Hugh

Most megmentettek. Ha nem jön ez az ismeretlen csoport, megölnek. Nem hiszem el, hogy tényleg meg akarta tenni.

-Sajnálom,hogy megzavarunk a tevékenységedben,de...hmm... Mit is akartam mondani? 

A fekete csuklyás emberek felém futnak, Jesst két oldalról kikerülve. Elém állnak,mint két fal. A jelenlétük feszélyez és nyugalmat ad egyben.

-Amíg gondolkodsz,meg is ölhetem,nem igaz? Hisz úgyis tudod,hogy nem akadály az a két ember nekem.

-Sajnos tudom. De eszembe jutott,amit annyira nagyon el akartam mondani. A főnök vár téged. Tudod,mostanában elég sokat öltél és beszélni akar veled. Bár más csapathoz tartozunk, mindig is nagyon kedvelt téged,bár fel nem foghatom miért. Túl jó vagy. Állj le kérlek.

-Ne kérj lehetetlent.

-Vigyétek mindkettőt apámhoz.

A kapcnisok egyike Jessica felé indul, mire ő megfordul. Szemei a Hold fényében ijesztően megvillannak.

-Ha hozzám érsz azokkal a kezekkel, levagdosom egyenként az ujjaidat és megetetem veled.- végig rám néz,le sem véve rólam a szemét. Legközelebb biztosan meg fog ölni. 

-Igen. Egy másik időpntban befejezzük,jó?- elhalad mellettem, megveregeti  jobb vállamat. Utána fordulok. Már csak a hosszú kabátot látom,ahogy a szél fújja a háta mögött.  A kiengedett haját,ami a háta középen ér véget,most a csuklyáját verdesi. Bármilyen messze lennék meg tudnám ismerni. A járásáról,ahogy mindig büszkén kihúzza magát.

-Szép,igaz? - egy kicsit még fiús hang szakítja meg a merengésemet. Az előbbi személy- aki beszélt Jessel- áll mellettem. Ugyanúgy nézi ,ahogy én. 

-Szép,de veszélyes. Ne akarj vele kikezdeni. - ezzel lezárta a témát. -Menjünk fiúk.

Megindultunk le a tetőről,bár fogalmam sincs mibe keveredtem. Vajon most hová megyünk? Túl fogom élni? Vagy én is úgy végzem, mint a sikátorban az a hapsi?