Offline

>> Egy <<

N I N A

Én csak... Szerelmes akarok lenni. Szerelmes akarok lenni egy fiúba, aki figyel rám, viszontszeret, elfogad, ó igen, elfogad, az összes hibámmal együtt.

Ahogy a barátaim párkapcsolatára nézek, elmosolyodom. Négyből hárman boldog párkapcsolatban élnek, egyiküknek pedig alakul valami. Én is ezt akarom.

Csillogó szemekkel akarok ránézni a srácra, aki a kezemet fogja.

Meg akarom ismerni, tudni akarok róla minden apróságot; hogy melyik a kedvenc pólója, milyen müzlit evett gyerekkorában, vagy melyik a kedvenc részlete egy dalszövegből.

Együtt akarok nevetni vele a béna viccein, és én is mosolyt akarok csalni az arcára; szeretném tudni, hogy miattam görbül felfelé a szája széle.

De szeretnék ott lenni neki akkor is, ha nincs jó kedve. Ha dühös, ha beteg, ha lehangolt, ha fáradt... A vállára akarom hajtani a fejem, és azt suttogni a fülébe: ne aggódj, minden rendben lesz.

Csókot akarok lehelni ajkaira és meg akarom borzolni a haját.

Érezni akarom, hogy bármit elmondhatok neki a világon, és akkor is ott marad mellettem, és ezt az érzést akarom kelteni benne is. Hogy megbízhat bennem.

Esténként zenét akarok hallgatni a szobámban és az ő üzenetein akarok mosolyogni, aztán vele akarok álmodni is, hogy boldogan ébredjek fel.

Családi ebédeken az asztal alatt akarom fogni a kezét, cinkosan rávigyorogni és rápillantani, amikor nem figyel.

A nyakamban akarom hordani a nevét, és felébreszteni hajnali kettőkor egy ártatlan üzenettel: eszembe jutottál.

Meg akarom lepni a kedvenc sütijével, és egész napokat akarok vele tölteni, hogy kézen fogva fedezzünk fel minden klisés randihelyet.

...ez lenne a szerelem?

Én nem tudom. Nem tudhatom, mert sosem voltam még szerelmes.

És elég fárasztó mindig a nagy szerelemről olvasni, nézni filmeken, látni élőben; de soha meg nem tapasztalni.