Offline

>> Nyolc <<

N I N A

Az első egy Nick nevű fiú volt, aki az évfolyamtársam.

Nicholas Taylor nem az a menő fajta srác. Bozontos barna haja van, nem túl magas homloka, kicsit görbe orra, mogyoróbarna szeme, picivel alacsonyabb, mint én, és annak idején szemüveges volt, ma már kontaktlencséje van. Mindig olyan gyámoltalanul néz, és ha nevet, gödröcskék képződnek az arcán. A stílusáról nehéz bármit mondania az embernek, ha minden nap csak egyenruhában látja... Ő is teniszezik, de szerencsére ez az egyetlen közös óránk. Még elsőben jártunk valami órára együtt (már nem is emlékszem, mi volt), és hát... Na jó, fogalmam sincs, hogy fogalmazzam meg, hogy ne legyek bunkó és ne bántsam meg sehogy. Még ha tudom is, hogy soha az életben nem fogja megtudni, mit gondolok róla.

A lényeg, hogy Nick először névtelen ajándékokat küldött nekem, például már egy rózsa várt a padomon, amikor megérkeztem. Ezzel egy időben kezdett el rámírogatni messengeren, és minden egyes nap kérdezett valamit, vagy beszélgetést kezdeményezett valahogy, nekem meg nyilván imponált, hogy felkeltettem valaki figyelmét, és nem akartam megbántani, még ha nem is viszonoztam az, ööö, érzéseit. Hónapokig el sem akartam hinni, hogy tetszem neki, abban a hitben éltem, hogy csak barátkozni akar, meg talán megsajnált, hogy milyen béna voltam fizikából (Megvan! Fizika volt! Mégis ki a jó isten hitte, hogy nekem jó ötlet felvennem a fizikát?!), és csak segíteni akart.

A nővérem jött rá, hogy márpedig ezt nem fogja abbahagyni, és a nevemben elkezdte lekoptatni szegény srácot. Az én beleegyezésemmel és jelenlétemben persze.

Szegénynek úgy féltettem azt a kis önbizalmát is. Nem akartam, hogy nagy törés legyen benne a visszautasítás, más részről meg magamat sem akartam annyira felfújni, hogy annyira kelljen sajnálni, ha nemet mondok valakinek. Mekkora veszteség, jajj, szegény.

Miután a tesóm "lerázta", nagyon nehéz volt először a szemébe néznem. Láttam rajta, hogy meg van bántva, még ha azt is írta üzenetben, hogy semmi gond, megértem.

De Nick túltette magát rajtam, azt hiszem. Még mindig nem nagyon néz a szemembe, de szokott köszönni és látom más lányokkal beszélgetni, ami jót jelent. Valószínűleg ő is felfogta, hogy egyszerűen nem passzolunk össze.