Offline

Írói utószó

Hónapok óta gyűjtögetem a fejemben, hogy mi mindent akarok majd itt mondani, és most hogy itt vagyunk, mégsem tudom hol kezdjem.

Talán ott, hogy a történet vége nem érződik a végének. Ezt Ti is érzitek szerintem, hogy ez az utolsó is olyan volt, mint bármelyik másik fejezet, egyáltalán nem volt búcsú-szaga. Sőt... inkább kezdetnek érződött, nem? Mert valóban, az Offline-nak itt a vége, viszont Nina és Logan sztorija csak most kezdődik igazán, most beszélhetünk először igazán Nina és Logan-ről. Őrület, nem?

És részben ezért jutottam arra a döntésre, hogy lesz második évad. Viszont nem most kezdem el és nem is belátható időn belül - hónapok múlva szeretném. Sok ötletem van hozzá és alig várom, viszont kapásból négy másik történetötlet van a fejemben, amiket szintén ki szeretnék írni magamból.

Ennek fényében már írom is az elsőt, amit nemsokára megosztok, csak még hátravan a szóbeli érettségi, szóval legyetek türelemmel, oké?😄

...de hogyan is nézne ki ez az írói utószó köszönet nélkül?

Külön meg szeretnék köszönni minden egyes csillagot, amit ennek a történetnek adtatok. Én sem szoktam csak úgy csillagozni valamit, szóval számomra nagyon sokat jelent, ha nyomtok egyet egy részre. Akkor tudom, hogy volt benne legalább egy dolog - akár csak egy gondolat, vagy egy poén, beszólás, esetleg a stílus -, ami különleges volt, ami tetszett.

A bioszos barátnőim szerintem elsírják magukat vagy jól kiröhögnek, ha meglátják ezt a hasonlatot: olyan, mintha minden csillaggal boldogsághormont termelnétek bennem. Magam is idiótának érzem magam, hogy ezt leírom, vagy egyáltalán eszembe jutott, dehát tényleg; miért ne lehetne egy csillag = egy boldogsághormon?😁😂

Na és a kommentek... A legelsőknél szó szerint ugráltam örömömben, de még most is hajlamos vagyok elérzékenyülni a sok dicséret láttán. Ráadásul a történet írása alatt kétszer álmodtam azt, hogy kedves kommenteket kaptam. Szerintetek mennyire vagyok fanatikus?😅

Szóval köszönöm. Tudjátok, hogy nagyon hálás vagyok minden reakcióért, és igenis megéri azt a pár másodpercet, amit ezekkel szántok. Nem tudom elégszer elmondani... Köszönöm, köszönöm, köszönöm.💖💖💖

Még találkozunk.😘

xx, zitablack💛
2017. 06. 04.