N I N A
Kedd.
Reggel élénken másztam le az emeletről, ugyanis már megint Logannel álmodtam. Ahányszor rágondoltam, sürgősen el kellett mosolyodnom és a pulzusom is azonnal felgyorsult.
- Már vagy tíz perce egy fekete BMW parkol a ház előtt - mondta apa, csak úgy megjegyzésképpen, félvállról, miközben átkapcsolt egy másik csatornára.
- Tessék? - torpantam meg. - Miért nem szóltatok hamarabb? Vagy miért nem hívtátok be? Mármint Logant, nem a BMW-t - poénkodtam, de senki nem értékelte.
- Én kimentem hozzá - szólt anya. - De azt mondta, hogy megvár és nem akar zavarni. Szóval nem kell sietned - nevetett fel.
Mi a franc - motyogtam magamban, de azért igenis gyorsan toltam be a reggeli joghurtomat valami vaníliás péksütivel.
Amikor kiléptem az ajtón, Logan udvariasan kiszállt, hogy segítsen berakni a cuccom. Azért megnéztem volna, hogy kiszáll-e szakadó esőben - szerencséjére most még a Nap is átsütött a felhőkön.
- Miért van nálad a csellód? - érdeklődött, miközben bezárta a hátsó ajtót a hangszerre.
- A héten minden nap lesz órám, mert pénteken lesz a nagy fellépésem, ugye. Basszus, elfelejtettem mondani! - álltam meg hirtelen, már a kilincset fogva.
- Semmi baj, megvárlak - mosolygott rám.
- De előtte meg korrepetálnom kell - sóhajtottam. - Sokkal később fogok végezni... Ó - szóltam értelmesen, amint beültem.
- Vettem neked kávét. Ez most valami mogyorós latte akármi, remélem nem vagy rá allergiás - nézett rám egy pillanatra, de megráztam a fejem. - Gondoltam, ne unj rá a karamellásra.
- Ez nagyon figyelmes volt tőled. Köszönöm - csodálkoztam, és beleittam a starbucks-os papírpohárba.
- Szívesen - villantotta rám a fogait, aztán lejjebb tekerte a rádiót, feljebb a fűtést, és besorolt a forgalomba. Komolyan még azt is látta, hogy megborzongtam a kinti hidegtől?
- Nagyon finom.
- Szóval korrepetálsz valakit? - köszörülte meg a torkát.
- Aha, van egy elsős lány, akit Blake rám bízott. Mackenzie-nek hívják, és Blake mondta, hogy hasonló a baja az enyémhez. Mármint, nem voltam én mindig ötös matekból. Abból, amit Mackenzie-ék most vesznek, konkrétan kettest kaptam. Csak összeszedtem magam és most itt vagyok - vontam vállat. Épp megálltunk a pirosnál, a suli előtti utolsó sarkon, és a rádióban pont azt mondták, hogy egész héten ilyen szép idő lesz. - Te tudsz síelni vagy snowboardozni? - kérdeztem hirtelen.
- Aha, snowboardozni egy kicsit - felelte csodálkozva.
- Jövő héten lesz a sítábor, már hirdetik egy csomó ideje, de én is most fizettem be az utolsó részletet a múlt héten, van még szabad hely a buszon. Nincs kedved jönni? - hadartam gyorsan, miközben már beértünk a suli parkolójába, és Logan megállt az első szabad helyen.
- És hova mennénk?
- Mt. Baker. Fent van északon, nagyon közel a kanadai határhoz. Két és fél óra az út, de tuti jó a hó. Jó lesz! Kérdezd meg a kosarasokat, közülük is jönnek páran - győzködtem, mert tényleg örültem volna ha eljön. Oké, nem csak önző okok vezéreltek: szerintem neki is jót tett volna egy hét kikapcsolódás.
- Még beszélek a szüleimmel, meg ilyenek.
Ja, igen. Lehet, több információt szeretett volna annál, hogy "jó lesz". Mondjuk, hogy mennyibe kerül, mikor megyünk, mikor jövünk... Na mindegy.
YOU ARE READING
Offline
Teen FictionA tizennyolc éves Nina Davis az egyedüli forever alone a barátnői között és már nagyon unja, hogy ettől magányosnak érzi magát - de nem ismer egyetlen fiút sem, akivel érdemes lenne kapcsolatba bonyolódni. Logan Collins új a Lincoln Akadémián. Kosar...