Offline

>> Tíz <<

N I N A

- Hogy telt a szüneted? - kérdeztem hétfő reggel Gingert, akivel nem is beszéltem az egy hét alatt.

- Jól, köszi. Jake-kel voltunk moziban, meg a családjánál töltöttünk két napot Portlandben. Annyira aranyos volt a nagymamája, mi választhattuk ki a fenyőt és megengedte, hogy ketten díszítsük fel a karácsonyfát, mert láthatólag jó az ízlésem, vagy legalábbis azt mondta, és hogy Jake-nek is milyen jó ízlése van, hogy ilyen jólnevelt barátnőt választott - csacsogott össze-vissza jókedvűen. Egy svájci sapka volt a fején, na meg egy óriási vigyor. A tekintetét az útra szegezte, de így is láttam benne a csillogást.

- Az tök király - mosolyodtam el őszintén.

- Ugye?! Ezt a sapit is tőle kaptam, azt mondta, a királykék jól megy a vörös hajamhoz. Szerinted?

- Egyet értek vele - néztem meg magamnak jobban.

- Én is - húzta ki magát, mint valami büszke kislány. Apropó, kislány.

- És mi újság Kicsi Kate-tel? - érdeklődtem Ginger hatéves húga felől. Imádnivaló gyerek, de nagyon régen láttam, mert mostanában nem gyakran fordulok meg Gingeréknél.

- Emily is jól van - vont vállat. Ja igen, amúgy Emilynek hívták, csak mi hívtuk Kicsi Kate-nek. Pont úgy nézett ki, mint Ginger kiskorában. - Jake nagymamája neki is küldött egy ugyanilyen sapit, kisebb méretben. Egyem a szívét - mosolyodott el Ginger, aztán beleköhögtem a gondolatmenetébe, és megzavartam. - Hát te, beteg vagy?

- Ja, lehet megfáztam - vontam vállat, miközben kivettem a teámat a táskámból és ittam egy kicsit. - Nem vészes - legyintettem, és Gingert tovább már nem is érdekelte. A hétvégén Logannel voltam a Kerry Parkban, és kicsit elszaladt az idő, én meg nem öltöztem fel eléggé, ezért lehetséges, hogy meghűltem.

Különben egész héten minden délutánt Logannel töltöttem, együtt tanultunk. Nálunk voltunk, a konyhaasztalnál. Az egész törit, amit három hónap alatt vettünk, mind lemásolta, így volt, hogy csak ültünk egymással szemben és csendben körmöltünk. Én a földrajz projektemen dolgoztam: öt országot kellett mindenkinek kidolgoznia, amit Mrs Manning az utolsó héten osztott ki nekünk. Direkt próbált mindenkinek dél-, és közép-amerikai, afrikai, európai és ázsiai országot is adni. Az angolul beszélő országokat végeztük ki idáig, ezért nem kaphatta senki Ausztráliát, Új-Zélandot, Amerikát, Angliát és Kanadát. Nekem Nigéria, Chile, Belize, Hollandia és India jutott. Szóval ezekhez végeztem kutatómunkát, amíg Logan a történelem felett unta magát halálra. Sőt, ahogy megígértem, csellóztam is. Először nagyon remegett a kezem, de lelkes arckifejezését látva le tudtam nyugodni. A kedvenceimet játszottam el neki, amik viszonylag jól is mentek.

- Nem is vagy olyan rossz - szögezte le Logan, amíg szünetet tartottam és kiráztam a kezem, és őszintén felnevettem. - De komolyan, ne akard tudni, hogy én hogy játszanék.

- Hidd el, el tudom képzelni - már annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult. - Amikor elkezdtem, rossz volt hallgatni. Azt hittem, tökreteszem a hangszert. De kipróbálhatod, ha akarod - nyújtottam felé a csellómat rázkódó vállakkal.

- Majd később rontom el a pillanatot - tette fel a kezét nevetve.

Időközben megérkeztünk a suliba; Ginger nagyon méltóságteljesen dobta a vállára a táskáját és vonult fel a lépcsőn, míg én a matek teremhez szenvedtem magam. Hát, ennyire érdekeltem Gingert.

- Szia Nina - köszönt rám vidáman Lucy a teremben, és Becca is integetett.

- Sziasztok - mondtam rekedt hangon, kicsit köhögve, és nekidőltem egy padnak. - Hogy telt a szünet? - érdeklődtem, továbbra is kabátban, a karomat dörzsölgetve.