Offline

>> Tizenhat <<

N I N A

A második srácot Zacknek hívták.

Zack egy évfolyammal felettem járt, és ő volt az egyik leghelyesebb srác a suliban - és nem csak én gondoltam így. Sötétbarna haj, édes gödröcskék, ápolt külső, és öhm, jól karban volt tartva a srác... Egyedül barna szemeivel nem voltam kibékülve, azok olyan rosszindulatúnak hatottak, vagy nem is tudom. Bár akkoriban ez nem igazán zavart, mert ahányszor rámnézett, összeakadt a nyelvem, szóval egyből a dadogásomra koncentráltam az arca helyett.

Amikor én elsős meg másodikos voltam, az egyik (ha nem a) kedvenc időtöltésem volt azt lesni, éppen merre jár. Visszagondolva én is elég gáznak érzem... "Véletlenül" összeakadni vele a folyosón, szemezni vele ebédnél... De sosem tett olyat, amivel hamis ábrándjaimat valósággá váltotta volna. Sosem szólt hozzám. Nem is vagyok biztos benne, hogy tudta a nevem. Ráadásul állandóan cserélgette a barátnőit. Pár hónapig járt egy lánnyal, egy hét szabadság és jöhetett a következő... Miért is gondoltam, hogy van esélyem?! Legszívesebben fejbe csapnám a 15-16 éves énemet. Na nem mintha én olyan komolyan gondoltam volna amúgy, hiszen simán odamehettem volna hozzá két barátnő között, hogy elhívjam valahová, vagy bevalljam neki, hogy tetszik nekem.

A legtöbb, amit valaha tettem, hogy bejelöltem facebookon. Visszajelölt.

Shortest love story ever.

És aztán elszalasztottam az esélyemet. Másodikos korom után hiába vártam, hogy újra egyedülálló legyen. Harmadikos volt, amikor Zack összejött egy Kiara nevű végzős lánnyal. Aztán Zack ugyanarra egyetemre ment és össze is költöztek, ha igazak a pletykák.

Én pedig sosem mertem neki köszönni sem.