Offline

>> Öt <<

N I N A

Pénteken volt a szezon első nagy kosármeccse a suliban - végre letudták a selejtezőket és továbbjutottunk. Mindenki ettől vibrált egész nap, mert egy másik nagy magángimivel mérkőztek a kosarasaink, és ráadásul az egyik csapattag, Jake Fleming nem vehetett részt rajta.

Ami engem jobban érdekelt: ma már láttam Logant jegyzetelni, őt annyira nem hatotta meg a meccs, hogy figyelni sem tudott volna. Távolságtartással figyelte az eseményeket, de már többekkel láttam beszélgetni, aminek örültem. Főleg kosarasokkal, és egész sokat láttam mosolyogni. Már nem kísérgettem a folyosón, mert ha a barátaim az első nap után azt gondolták, hogy rámásztam, nem akartam tudni, mit gondol a suli két nap után. Úgyhogy békén hagytam és a barátaimmal voltam.

Francián Lucy-t kérdeztem elég friss távkapcsolatáról. Szeptemberben, vagyis két hónapja ismerkedtek meg a fiújával, de azóta minden nap beszélnek.

- ...és képzeld, a hálaadási szünetben meglátogat! - újságolta el izgatottan.

- Ez nagyszerű, Lucy! Annyira örülök - öleltem meg boldogan.

Jobbat sem elképzelni, sem kitalálni nem tudtam volna Lucynak. A történetei alapján Rafael kedves, helyes, intelligens, és ráadásul floridai, aki Washingtonba akar költözni. Mégis ki a franc akar a napos Floridából a mindig esős Washingtonba költözni? A srác álompasi. És még a félénk Lucy is hamarabb találkozott az álompasijával, mint én.

Ebédnél végre együtt voltunk mind az öten, és arról beszélgettünk, milyen jó Lucynek, mire tippelünk a kosármeccsen és mi lesz a bulin utána. Mindig van egy after party valakinek a házában egy meccs után, most épp a csapatkapitány, Matt Grayson volt a soros. Közülünk csak Jess tervezett menni, mert az ő barátja kosaras, így ő alap, hogy megjelent. Normál esetben Ginger is ment volna Jake-kel, de mivel a srác beteg, egyedül neki sem volt kedve. Lucy és én pedig szolidaritásból nem mentünk, ugyanis Rebecca és Matthew együtt töltötték az egész nyarat, aztán év elején Matt csúnyán dobta Beccát, így azóta nem vagyunk oda a srácért. Becca rádöbbentett, hogy nem akkora nagy szám a csávó - bár én sosem voltam az a fajta, aki rajong minden jöttmentért. Ő is csak ember, nem igaz?

Csak angolon nem tudtam elkerülni Logant, mivel mellette ültem. Na nem mintha direkt kerültem volna.

- Hogy telik a napod? - kérdeztem, miután levágtam magam mellé.

Rámmosolygott és felém fordult.

- Jól. Egész jó arcok járnak ide - közölte a szemembe nézve, amin elgondolkoztam. Ezt most csak a kosarasokra értette?

- Látom ma már hoztál magaddal füzetet - biccentettem felé vidáman egy perccel később.

- Ja - bólintott, az előtte levő felszerelésre nézve. - Rájöttem, hogy ha már fizetek az oktatásomért, akkor akár bele is tehetném az energiát - vont vállat komolyan, mire elnevettem magam.

- Jogos - válaszoltam, aztán becsengettek és bejött Mrs Casey, így befejeztük a beszélgetést.

Furcsa módon ezen az órán Logan hátradőlt, és úgy figyelt a tanárra, csak néha jegyzett fel egy-egy szót. Pedig érdekes volt: Hemingway egyik novelláját tanultuk, bár kaptunk vele kapcsolatban házit is, annak már annyira nem örültem.

- Ezen az órán miért nem jegyzeteltél annyit? - szegeztem Logannek a kérdést, miközben mindketten pakolásztunk a táskánkba.

- Hemingwayt már tanultuk az előző sulimban.

- Tényleg, jó, hogy mondod! Akkor matekból meg töriből segítenem kéne, ugye? - jutott eszembe hirtelen.

Logan bólintott.