Offline

>> Huszonhárom <<

N I N A

Eszem ágában sem lett volna a fél sulival együtt köszönteni az új évet. Tulajdonképpen nem is szilveszteri bulinak tűnt, inkább csak egy átlagos, péntek esti stresszoldó "ereszd el a hajamat"-nak. De mindent szép sorjában.

Egyedül készültem el délután. Természetesen mindenki a barátjával volt, vagy a családjával, így nekem is nagylány módjára kellett viselkednem. Az én szüleim korán leléptek anya céges bulijára, Diana New York-ban ünnepelt, szóval csak én voltam otthon. Ha Logan nem beszélt volna rá erre az egészre, tuti kisírom anyuéknál, hogy egész éjjel sorozatokat nézhessek az ágyamban. Hát ennyire volt rossz a helyzet.

Egy fekete, combközépig érő ruhát választottam, ami a felsőtestemhez simult, de a derekamtól lefelé csinosan fodrozódott és elállt a lábamtól. Hozzá egy sima fekete nejlonharisnyát húztam és a szokásos bakancsomat. Azon gondolkoztam, hogy mennyire nézek ki gázul - de aztán inkább megvontam a vállam, és a nyakamba tettem az aranyszínű álomfogós nyakláncomat, amit Gingertől kaptam karácsonyra. A hajamat kivasaltam, így már majdnem a derekamig ért. Aztán sóhajtva farkasszemet néztem magammal a tükörben, és elővettem a sminkes nesszeszeremet. Azt kívántam, bár ne lenne rá szükségem, de csak előhúztam az alapozót.

Aztán gondoltam egyet.

Szilveszter van, valószínűleg úgyis mindenhol sötét lesz, miért nem spórolom meg hát magamnak az arcbőröm kijavításával járó macerát? Váljon valóra a kívánságom..

Így végül csak tusvonalat húztam és szempillaspirált használtam. A cat-eye életemben nem sikerült ilyen elviselhetőre, úgyhogy boldogan mosolyogtam a tükörre. Apropó, mosoly! Előkotortam a kedvenc színezett ajakbalzsamomat, hogy egy rózsaszínebb árnyalatot adjak a számnak, aztán még két fújás egy parfümből és késznek nyílvánítottam magam.

Ahogy belenéztem az egész alakos tükrömbe, egy videóklip jutott az eszembe: Megan Nicole All I want for Christmas coverje. Megráztam a fejem, próbálva kiűzni onnan a lány képét.

Rápillantottam a telefonom órájára és elmosolyodtam. New Yorkban már elmúlt éjfél, de Dianával megállapodtunk, hogy nem hívjuk egymást - ilyenkor úgyis olyan túlterheltek a telefonvonalak.

Lucy volt az egyetlen mentsváram. Megbeszéltük, hogy nálunk találkozunk, és Logan együtt vesz fel mindhármunkat, Lucy hugával együtt. Úgy tűnt, Logan nem hiszi el, hogy ott leszek, ha ő maga nem vihet el engem.

- Ő Hailey, Lucy húga - mutattam hátra a lányra, aki éppen a mögöttem lévő ülésre mászott be.

- Szia, Logan vagyok - mosolyodott el Logan udvariasan.

- Helló - motyogta Hailey. Két másodperc alatt eldöntöttem, hogy közülünk Hailey viselte a legrövidebb ruhát (elsős - a szülei mégis hogy engedték el egy végzősök által szervezett buliba?! Nekem tuti nem lett volna elég biztosíték, hogy a világ legfigyelmesebb nővérével együtt megy), és Logan nézett ki a legjobban. Egy mélykék hosszúujjú ing volt rajta, amit a szűk fekete csőfarmerjébe tűrt.

Minden utcában állt legalább egy ház, amely ablakaiból furcsa fények világítottak és ordított a zene, de Logan úgy talált oda Flemingékhez, mintha ott lakna. Nem egyszer vitte haza Fleminget, na meg ki tudja, nem volt-e a fejében egy GPS vagy egy google-térkép.

Hailey egyből otthagyott minket, amint Logan leparkolt az így is zsúfolt utcában, Lucy pedig vetett felénk egy bocsánatkérő pillantást, aztán utánaeredt.

Ahogy kitettem a hóba a lábam, rögtön megborzongtam és szorosabban fontam magam köré a kabátom. Logan egy mosollyal nézett rám, szemei még a sötétben is csillogtak.