✨THE BAD BOY LAWLEY✨# Best Friends KIAN R. LAWLEY HUN FANFICTION

"Kihez húz a szívem?"

"Kian"

Hirtelen azt hittem Faye el akar menni, amikor az arcom felé kezdett húzódni és egyszer csak elfogyott köztünk a hely. Ott volt az a pillanat, amire, na tényleg nem számítottam. Faye megcsókolt, és ez annyira meglepett, hogy majdnem elájultam a furcsaságtól.

Hogy lehet az, hogy úgy érez, ahogy én? Vagy csak megcsókolt? .... nem tudtam...

Nem tudom, de az biztos, hogy én hihetetlen boldog lettem ettől.

Elhúzódott, aztán egyre izgatottabbnak tűnt és még egy csókba húzott. Csípőjére helyeztem meleg tenyerem és gyöngéden simogatni kezdtem puha bőrét.

Annyira jó volt újra az illatát érezni és azt a selymes bőrét megérinteni.

Elmondhatatlan volt... de egyszer csak elhúzódott és kerek szemekkel egy gondterheltet sóhajtott.

- Kian! Tudod nekem van egy problémám - puszilta meg az arcom.

- Mond csak Tündérkém - simogattam erőtlen kézfejét.

- Én azt hiszem...

- Jól vagy Faye? - kérdeztem kicsit megijedve, mert megijesztett viselkedésével.

- Persze... csak nem akarunk közösen elmenni majd valahova? Mert olyan régen bandáztunk már ketten - mosolyodott el. - Régen mindig együtt voltunk, de már rég óta látni sem láttalak.

- Ahogy szeretnél Hercegnőm - öleltem át. - Bármikor.
Furcsa tekintettel a szemembe nézett és koncentrált.
- Annyira megváltoztál Kian - vitte arcomon végig a tekintetét, pedig max. a hajam változhatott meg ez alatt a pár hónap alatt.
- Holnap ráérsz? - hozta föl egyből ötletét miszerint holnap találkozna velem.
- Aha, hány órakor? - igazából egész nap ráértek, de nem akartam mondani, a végén azt hitte volna, hogy egy depis gyökér vagyok. (Hozzá teszem nem lett volna sok eltérés a valóságtól)
- Mondjuk reggel 9? Tudom, hogy korán szoktál kelni Kian.
- Okés, de ha neked később lenne jobb nyugodtan. Nem kell hozzám igazodni.
- Nekem a 9 pont tökéletes - mosolygott virító fehér fogaival Faye.
Gyönyörű volt a haja és még csak most vettem észre, hogy meg sem dicsértem.
- Csodaszép a hajad Faye mikor vágattad? - kérdeztem.
- Ooh köszi - kuncogott, és elpirult. Nem számított arra, hogy megdicsérem szerintem. - Pár hete vágattam, akkor lett egy kicsit szőkébb, mint az eredeti.
- Szerintem eredetin is csodás volt, de ahogy gondolod.

Nekem Faye bármilyen hajszínnel is a leggyönyörűbb lány marad. 

- Már változtatni akartam - rántotta meg a vállát. - Igazából semmi más oka nem volt, hogy befestettem. 

***

Nagyon izgultam. Rettenetesen vártam a 9 órát, egész este aludni sem tudtam a pörgéstől. Faye nagyon váratlanul siklott be újra az életembe, csak nehogy ugyanolyan váratlanul is csusszanjon ki belőle. Mindent a lehető legjobban kellett alakítani, hogy úgy történjen, ahogy a szívem szerette volna. Csak Faye, hogy érezhet? 

Ez volt a nagy kérdés, amit csak ő tudott és senki más. Csak, ő és ő döntötte el, hogy én a hátralévő életemben boldog ember leszek-e. 

Ha valami csoda folytán ő is ugyan azt érezné irántam, amit én érzek iránta, akkor valószínűleg én lennék egész Közép-amerika legboldogabb embere. 

De ha ő nem így érez, akkor sajnos belebolondulnék és folytatnám a lányok keresését, hogy talán van még egy olyan lány, mint Faye. 

DE NINCS! Ezt tudom, és mindig is tudtam. Hogy Fayeből csak egy van. Az én Hercegnő Tündérkém. 

***

Fél kilenc volt, bepattantam a kocsimba és elindultam a megbeszélt helyre. Kis idő után oda is értem, leparkoltam a kocsit és körbenéztem, hogy Faye merre járhat, vagy netán már felbukkant-e a látószögemben.