Matt-el még mindenféléről beszélgettünk amikor is anya felkiabált nekünk. Nem nagyon tudtuk, hogy mit akar ezért érdeklődve mentünk le. Amikor már a lépcső közepénél jártam akkor kicsit felnéztem a lépcsőfokokról, hogy lássam az előteret, de azonnal megtorpantam. Egy ismeretlen srác állt a nappalinkban. Meglepődtem, hogy mégis ki lehet ő, de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg ő lehet a bátyám haverja. Amikor rám nézett a srác, akkor elmosolyodott. Az agyam leblokkolt, mivel valahogy nem így képzeltem el őt.
Matt hirtelen meglökte a vállamat, majd csak ekkor eszméltem fel és folytattam utamat a maradék lépcsőfokokon lefelé és szembeálltam a sráccal.
-Grace Miller. Sorozatfüggő, szarkasztikus. Szeretek zenét hallgatni és festeni. - mondtam és nyújtottam a kezem.
-Dylan O'Brien. Film mániás, focista. Szeretek ironizálni és gitározni. - válaszolta felvéve a bemutatkozási stílusomat és elfogadta a kézfogásomat.
Ezután Matthew is bemutatkozott.
-Internetes srác? - fordultam kérdőn a bátyám felé aki csak a fejére csapott.
-Igen. - válaszolta elfolytott hangom.
-Milyen internetes srác? - kérdezte az újonc.
Dan válaszolni akart, viszont én megelőztem.
-Néha megemlített téged a bátyám, de nem mondta a neved ezért nekem csak internetes srác lettél. - feleltem mosolyogva mire ő is követte a gesztusom.
-Akkor gyere. Megmutatom a szobámat. - váltott témát sietősen a bátyám és felvezette Dylan-t az emeletre.
Én pedig Matt társaságában bementem a konyhába, ahol készítettem kávét.
-Bejön neked. - szólalt meg hirtelen mire odakaptam a fejem.
-Ki?
-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! Ismerlek már annyira, hogy tudjam, ő az. Amikor megálltál a lépcsőn, akkor már tudtam. - felelte egy önelégült vigyorral az arcán.
-Oké, aranyosnak találom, de ennyi. Különben is, nem ismerem őt. Nem is beszéltünk soha, csak most először. - forgattam meg a szemem, de ő csak sejtelmesen elmosolyodott.
Sosem szeretem amikor így néz mert ezzel mindig olyan, mintha ő tudná biztosra mi fog történni, de most nem így lesz. Megtetszett a szememnek, de ennyi az egész. Azt sem tudom egyáltalán milyen ember. Másfelől pedig, 2 napot lesz csak itt, értelme sem lenne annak, ha közelebbről megismerném. Nem tudom, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni, de az biztos, hogy most nem az vagyok.
DU LIEST GERADE
A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]
FanfictionAz élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt...