A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

32.rész

Kicsit még beszélgettünk, de aztán lementünk a konyhába, ahol elmondtuk anyunak a jó hírt. Először meglepődött, de annyira megörült, hogy mindkettőnket megölelt.

Mindezek után lementünk a focipályához, mivel általában ott vannak a többiek. Ahogy sejtettük, ott voltak. Mi kézen fogva sétáltunk oda, mikor pedig észrevették, akkor füttyögni és tapsolni kezdtek.

-Na, a Forever Alone lányból, egy szerelmes tini lett. Gratula. - bólintott elismerően Walker.

-Az én kislányom végre összejött valakivel. - jött oda hozzánk Rob és szorosan átölelt. Nos, igen, Rob is mintha csak apám lett volna mindig. Úgy féltett engem, mintha csak a lánya lennék, még akkor is, ha nem olyan drasztikus a köztünk lévő korkülönbség. - Gratulálok, de ha megbántod akkor lesz egy randid az öklömmel. - fordult Dylan felé.

Én csak nevetve oldalba böktem. Mindig is jó volt a kapcsolatom Rob-al. Megvédett és szeretett. Na meg, csúnyán nézett azokra a fiúkra akik mondjuk végigmértek vagy a közelembe kerültek és látta rajtam, ha nem élvezem az adott srác társaságát.

Egész délelőtt beszélgettünk és hát persze kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan történt pontosan. Annyira szeretem őket! Mindent meglehet velük beszélni és ha kell, akkor úgy viselkednek mint a barátnőim. Olyanok lettünk ez alatt a pár év alatt, mint egy nagy család.

Mikor közelgett az ebédidő, akkor elindultunk haza.

-Amúgy, volna kedved velem randizni? - tette fel hirtelen a kérdést Dylan.

-Igen. - mosolyodtam el sokadszorra a nap folyamán. - Mire gondoltál?

-Elmehetnénk a közeli karaoke bárba. Mit szólsz?

-Imádom azt a helyet! Jó lesz! - feleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára és elváltak útjaink, mivel én balra mentem, ő pedig jobbra.

*Délután*

Arra a helyre nem kell kiöltözni, ezért csak felvettem egy fekete farmert, egy trikót, rá pedig egy hosszú ujjú inget amit nem gomboltam be. Ezután lementem, ahol ismét megkaptam a szabályokat, Dan-től pedig, hogy vigyázzak magamra és Dylan csengetett. Sajnos anyu ért oda előbb.

-Szia, Grace hol van? - köszönt anyunak, majd engem kezdett el keresni a szemével.

Nem láthatott, mivel drága szülőm mögött álltam.

-Itt vagyok. Mehetünk. - mosolyogtam a barátomra és egy gyors elköszönés után gyalog elindultunk.

Nem volt messze a hely, így hamar oda értünk, viszont, az ajtó előtt még nem sejtettem, hogy kikkel találkozom odabent.