Én 10 perccel előbb odaértem, mint a srácok ezért nyugodtan letudtam ülni és találni egy jó kis helyet. Jobb ötlet híján elkezdtem telefonozni.
Egy kisidő múlva meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Felnéztem és megláttam Dylan-t.
-Szia! Hát te? Miért üldögélsz itt egyedül? - kérdezte félrebillentett fejjel.
-Pikniket szerveztem Eric-el és Matt-el. - mondtam és láttam rajta a csalódottságot. Gondolom ő is szeretett volna itt lenni, ha már az öccse is. Ekkor sóhajtottam egyet. - Azért szerveztem, hogy összehozzam őket és örülnék, ha nem mondanál semmit csak felállnál és elmennél, mert úgy nem fog menni, ha itt vagy. - mondtam neki mire bólintott és elment.
Pár percen belül a srácok is megérkeztek, akik elég meglepetten néztek egymásra.
-Szia! Nem is mondtad, hogy Matt-et is elhívtad. - üdvözölt Eric és lerakta a piknikkosarat majd leült velem szembe.
-És azt sem mondtad, hogy Eric itt lesz. - mondta nekem Matt és gyanúsan méregetni kezdett, ő már túl jól ismer.
-Igen, ne haragudjatok. Kiment a fejemből. De összefoglalva ez egy piknik Eric tiszteletére, így ezzel üdvözöljük köreinkben. A többiek nem lelkesedtek a piknik miatt, de szerintem elleszünk így is. - mondtam ártatlanul mosolyogva mire Eric bólintott, de Matt tudta, hogy van valami szándékom.
Egy ideig ettünk, ittunk meg beszélgettünk, de már úgy éreztem, hogy ideje lenne a terv második szakaszának, így felálltam.
-Hova mész? - kérdezték tökéletesen egyszerre.
-Sajnos haza kell mennem mert megígértem Dan-nek, hogy segítek neki, de ti maradjatok itt nyugodtan, Matt amúgy is szeretne valamit mondani. - mondtam a végét Eric-nek majd alig láthatóan Matt felé kacsintottam aki már értette, hogy mi ez az egész és láttam rajta az idegességet. - Akkor, sziasztok! - köszöntem el egy újabb ártatlan mosollyal az arcomon és még utoljára hallottam, hogy Eric megkérdezi Matt-től, hogy mi az amit szeretett volna már régen mondani.
Az én munkám itt véget ért, a többi már csak rajtuk áll.
DU LIEST GERADE
A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]
FanfictionAz élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt...