A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

15.rész

Én 10 perccel előbb odaértem, mint a srácok ezért nyugodtan letudtam ülni és találni egy jó kis helyet. Jobb ötlet híján elkezdtem telefonozni.

Egy kisidő múlva meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Felnéztem és megláttam Dylan-t.

-Szia! Hát te? Miért üldögélsz itt egyedül? - kérdezte félrebillentett fejjel.

-Pikniket szerveztem Eric-el és Matt-el. - mondtam és láttam rajta a csalódottságot. Gondolom ő is szeretett volna itt lenni, ha már az öccse is. Ekkor sóhajtottam egyet. - Azért szerveztem, hogy összehozzam őket és örülnék, ha nem mondanál semmit csak felállnál és elmennél, mert úgy nem fog menni, ha itt vagy. - mondtam neki mire bólintott és elment.

Pár percen belül a srácok is megérkeztek, akik elég meglepetten néztek egymásra.

-Szia! Nem is mondtad, hogy Matt-et is elhívtad. - üdvözölt Eric és lerakta a piknikkosarat majd leült velem szembe.

-És azt sem mondtad, hogy Eric itt lesz. - mondta nekem Matt és gyanúsan méregetni kezdett, ő már túl jól ismer.

-Igen, ne haragudjatok. Kiment a fejemből. De összefoglalva ez egy piknik Eric tiszteletére, így ezzel üdvözöljük köreinkben. A többiek nem lelkesedtek a piknik miatt, de szerintem elleszünk így is. - mondtam ártatlanul mosolyogva mire Eric bólintott, de Matt tudta, hogy van valami szándékom.

Egy ideig ettünk, ittunk meg beszélgettünk, de már úgy éreztem, hogy ideje lenne a terv második szakaszának, így felálltam.

-Hova mész? - kérdezték tökéletesen egyszerre.

-Sajnos haza kell mennem mert megígértem Dan-nek, hogy segítek neki, de ti maradjatok itt nyugodtan, Matt amúgy is szeretne valamit mondani. - mondtam a végét Eric-nek majd alig láthatóan Matt felé kacsintottam aki már értette, hogy mi ez az egész és láttam rajta az idegességet. - Akkor, sziasztok! - köszöntem el egy újabb ártatlan mosollyal az arcomon és még utoljára hallottam, hogy Eric megkérdezi Matt-től, hogy mi az amit szeretett volna már régen mondani.

Az én munkám itt véget ért, a többi már csak rajtuk áll.