El is jött az idő. Nem gondolkoztam nagyon az öltözékemen, szimplán csak egy fehér trikót, arra fekete-fehér kockás inget, egy farmer rövidnadrágot és egy sportcipőt vettem fel. Egyébként Adam még 6 óra előtt felhívott, így már bármikor tudok neki szólni, de addig lenémítottam magam amíg nem szólok, hogy ne zavarjam a beszélgetésünkkel.
Aztán csengettek.
-Szia! Indulhatunk? - kérdezte Dylan, mire bólintottam.
Az ajtóból még visszakiabáltam a szüleimnek, hogy tudassam, elmentem.
-Amúgy, miért hívtál? - kérdezte megtörve a csendet ami addig köztünk volt.
-Tudod, csak régen beszéltünk így ketten és gondoltam most jó idő van egy kis sétához. - vontam vállat.
-Igen. Kérdezni is akartam, hova tűntél legutóbb? Amikor Ann megérkezett akkor te már sehol sem voltál, pedig örültem volna, ha maradsz még velünk és tudunk beszélni. Mi a baj? - kérdezte komolyan és magafelé fordított.
-Annie a baj. - feleltem sóhajtva.
-De mégis miért? Tett valamit ellened? - nézett rám kissé zavartan.
-Ellenem nem, csak ellened. - feleltem halkan és elindultam.
Már nem sokkal az étterem előtt voltunk, ahol Adam és Ann van.
-Adam, most. - mondtam halkan, hogy csak ő hallja, majd bevártam Dylan-t az étterem ablakánál megállva.
-Ezt. - mondtam neki és Annie-ék felé fordítottam, ahol épp minden a terv szerint alakult. - Sajnálom.
Ő nem szólt semmit csak elrohant. Lelkiismeretfurdalásom van pedig nem is én csaltam meg. De talán...nem kellett volna beleeavatkoznom a dolgukba. Ez mondjuk előbb is eszembe juthatott volna, de az igazságérzetem túl nagy volt. A bűntudat ráébresztett erre.
Elindultam abba az irányba amerre Dylan ment. A park felé indultam, ahol szipogásra lettem figyelmes. Megláttam ahogy a padon üldögélt.
Oda mentem és leültem mellé. Nem szóltunk egymáshoz. Csak csendben ültünk.
-Ennyire szeretted? - kérdeztem leplezve a csalódottságomat.
-Igazság szerint, ő volt az első szerelmem. Ez valamiért mindig megviseli az embert, nem tudni miért, de ez van. Már szinte törvényszerű.
-Talán igazad van. Azért jól vagy? - kérdeztem és rádöntöttem a fejem a vállára.
-Jól vagyok. - felelte, de tudtam, hogy nem így van.
Még ha szerette is Ann-t, számomra érthetetlen okok miatt, akkor is sajnálom. Itt leszek neki ha szüksége van rám. Még akkor is, ha csak barátok leszünk, mindig számíthat rám.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]
Fiksi PenggemarAz élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt...