A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

39.rész

Elindultunk kocsival a pláza felé. Szerencsére hamar oda értünk és örömmel láttuk, hogy a szünet utolsó napját már senki sem szeretné tanszerek vásárlásával tölteni. Nem voltak sokan ezért kiélhettem a tanszervásárlásos igényeimet. Igen, nekem olyanom is van. Mindig imádtam vásárolni ilyeneket.

Két óra múlva én boldogan, Dylan pedig meggyötörten lépett ki az ajtón.

-Végre. - sóhajtott fáradtan amikor behuppant az autóba.

-Naa, tök jó volt. - mondtam és az újonnan szerzett cuccaimat nézegettem.

-Neked, esetleg. Tudod milyen érzés ha a barátnőd végigrángat az egész plázán? - kérdezte felém fordulva, én pedig szokásosan beleborzongtam a barátnő szóba. Még mindig nehéz felfognom, hogy ilyenkor rám gondol.

-Matt a legjobb barátom. - néztem rá komolyan, de aztán elnevettem magam.

Általában, ha eljövök vele ide, akkor mindig végigrángat, hogy nézzek magamnak ruhát. Úgyhogy teljesen átérzem Dylan helyzetét.

*Este*

-Tudom, hogy holnap iskola, de ez az utolsó nap. Kérleek! - könyörögtem anyunak.

Nos, nem messze a 18-tól, itt könyörgök neki. Van ami nem változik.

-Rendben, de hajnali 1-re mindenképp érj haza! - adta be a derekát.

Adtam egy puszit az arcára és Dylan-nel együtt lementünk a klubba.

Ott mindenki megölelt és azonnal sajnálkozni kezdett.

-Srácok! - tettem fel a kezemet - Igaz, hogy most Daniel nem tud itt lenni, de végülis ez az utolsó nyári nap. Szerintem, ha Dan itt lenne, ő is azt mondaná, hogy élvezzük ki! - mosolyogtam körbetekintve mire mindenki bólintott.

Elindították Major Lazer-től a Lean On-t. Ez a közös zenénk. Sokszor hallgattuk ezt azokon az estéken amikor itt voltunk. Ez felidézte bennem az együtt töltött időket. Nem búcsúzunk el örökre, mégis olyan mintha most elveszteném a második családomat. Akármikor találkozhatok velük, de mégis, egy új fejezet kezdődik el. A legtöbbünk végzős lesz, a többiek pedig dolgozni fognak, akik meg már dolgoznak, azoknak nem változott olyan sok minden, mégis tudják, hogy mi mit érzünk. Ez a nyár felejthetetlen volt számomra. Több szempontból is.