Elindultunk kocsival a pláza felé. Szerencsére hamar oda értünk és örömmel láttuk, hogy a szünet utolsó napját már senki sem szeretné tanszerek vásárlásával tölteni. Nem voltak sokan ezért kiélhettem a tanszervásárlásos igényeimet. Igen, nekem olyanom is van. Mindig imádtam vásárolni ilyeneket.
Két óra múlva én boldogan, Dylan pedig meggyötörten lépett ki az ajtón.
-Végre. - sóhajtott fáradtan amikor behuppant az autóba.
-Naa, tök jó volt. - mondtam és az újonnan szerzett cuccaimat nézegettem.
-Neked, esetleg. Tudod milyen érzés ha a barátnőd végigrángat az egész plázán? - kérdezte felém fordulva, én pedig szokásosan beleborzongtam a barátnő szóba. Még mindig nehéz felfognom, hogy ilyenkor rám gondol.
-Matt a legjobb barátom. - néztem rá komolyan, de aztán elnevettem magam.
Általában, ha eljövök vele ide, akkor mindig végigrángat, hogy nézzek magamnak ruhát. Úgyhogy teljesen átérzem Dylan helyzetét.
*Este*
-Tudom, hogy holnap iskola, de ez az utolsó nap. Kérleek! - könyörögtem anyunak.
Nos, nem messze a 18-tól, itt könyörgök neki. Van ami nem változik.
-Rendben, de hajnali 1-re mindenképp érj haza! - adta be a derekát.
Adtam egy puszit az arcára és Dylan-nel együtt lementünk a klubba.
Ott mindenki megölelt és azonnal sajnálkozni kezdett.
-Srácok! - tettem fel a kezemet - Igaz, hogy most Daniel nem tud itt lenni, de végülis ez az utolsó nyári nap. Szerintem, ha Dan itt lenne, ő is azt mondaná, hogy élvezzük ki! - mosolyogtam körbetekintve mire mindenki bólintott.
Elindították Major Lazer-től a Lean On-t. Ez a közös zenénk. Sokszor hallgattuk ezt azokon az estéken amikor itt voltunk. Ez felidézte bennem az együtt töltött időket. Nem búcsúzunk el örökre, mégis olyan mintha most elveszteném a második családomat. Akármikor találkozhatok velük, de mégis, egy új fejezet kezdődik el. A legtöbbünk végzős lesz, a többiek pedig dolgozni fognak, akik meg már dolgoznak, azoknak nem változott olyan sok minden, mégis tudják, hogy mi mit érzünk. Ez a nyár felejthetetlen volt számomra. Több szempontból is.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]
Fiksi PenggemarAz élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt...