Miután óvatosan elhúzódtam tőle, akkor felnéztem rá.
-Nem kell semmit megköszönnöd. Ez természetes. Ha bármikor szükséged van rám akkor tudd, hogy itt leszek. - mosolyodtam el, de aztán eszembe jutott valami. - Őszintén? Azt gondoltam majd utálni fogsz amiért beleavatkoztam a dolgodba. - sóhajtottam.
-Tudom, hogy csak segíteni szerettél volna, így egyáltalán nem bánom és nem is haragszom rád. - mosolyodott el ő is, majd tovább folytattuk utunkat.
Nagyon jó volt vele tölteni egy délutánt. Azt gondoltam, hogy ennél jobban már nem tudok belezúgni, de úgy tűnik tévedtem.
Kétség kívűl ő is azon emberek közé tartozik akik nagyon fontosak nekem, mégis azt kívánom, bár ne szerettem volna belé. Ez csak nehezebbé teszi az életem. Már tudom, hogy mit érezhetett abban a 2 évben Walker. De végülis, ha ő túlélte, én is túl fogom. Talán ez a karma és mint tudjuk, a karma egy ribanc.
*Este*
Sötétedéskor értem haza, mivel addig Dylan-nel sétáltam és úgy voltunk vele, hogy már megvárjuk a naplementét.
-Kincsem, gyere ide légyszives. - kiabálta ki anya a konyhából én pedig miután levettem a cipőmet, oda is mentem hozzá.
Apa és Dan is ott ült a konyhába, ami első ránézésre nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek.
-Nem én voltam! - szögeztem le azonnal, miután leültem az asztalhoz.
-Ne aggódj, semmi ilyesmiről nincs szó. - nyugtatott meg anyu és elmosolyodott. - Tudom, hogy későn szólunk, de azt terveztük, hogy holnap elmegyünk a víziparkba és O'Brien-ék is jönnek velünk. - mondta, mire azért hirtelem meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy ha elakarok készülni, akkor most rögtön neki kell állnom a dolgaimnak.
-Rendben. Benne vagyok, de akkor megyek is. - mosolyodtam el én is, majd felrohantam a szobámba.
Egész hamar sikerült elvégeznem mindazt, amit szerettem volna, így egy nyugodt sóhaj után lefeküdtem aludni.
*Másnap*
Úgy volt, hogy külön kocsival megyünk, de mi kikönyörögtük, hogy Dan utazhasson Dylan-ékkel, velünk pedig Eric mivel így sokkal jobban elleszünk.
Szerintem elmondhatom magamról, hogy Eric szintén azon emberek táborát erősíti, akivel mindent megtudok beszélni. Nem szimplán a legjobb barátom párja, de a legjobb barátom is egyúttal, így az egész utat végig nevettük és sokat hülyéskedtünk is ami már szerintem kicsit zavarta is anyuékat, de most na. Nyár van, fiatalok vagyunk, épp a víziparkba tartunk. Úgy tűnik minden tökéletes.
Mikor odaértünk, akkor köszöntem Dylan-nek és bemutatkoztam a szüleinek. Igaz, hogy eljárnak együtt bulizni a szüleimmel, de valahogy én még nem találkoztam velük. Leszámítva azt, amikor Dylan anyukája megjelent nálunk Eric kíséretében, de akkor nem volt alkalmam bemutatkozni. Egyébként nagyon kedvesek és lazák. Mrs O'Brien-t Emily-nek hívják, Mr O'Brien-t pedig Steve-nek, pont mint az én apumat.
Viszont, most épp rám várnak, ezért megyek is. A laptopot itt hagyom a kocsiban, aztán megyek. Majd még mesélek nektek, sziasztok. =)
YOU ARE READING
A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]
FanfictionAz élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt...