A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

26.rész

Miután óvatosan elhúzódtam tőle, akkor felnéztem rá.

-Nem kell semmit megköszönnöd. Ez természetes. Ha bármikor szükséged van rám akkor tudd, hogy itt leszek. - mosolyodtam el, de aztán eszembe jutott valami. - Őszintén? Azt gondoltam majd utálni fogsz amiért beleavatkoztam a dolgodba. - sóhajtottam.

-Tudom, hogy csak segíteni szerettél volna, így egyáltalán nem bánom és nem is haragszom rád. - mosolyodott el ő is, majd tovább folytattuk utunkat.

Nagyon jó volt vele tölteni egy délutánt. Azt gondoltam, hogy ennél jobban már nem tudok belezúgni, de úgy tűnik tévedtem.

Kétség kívűl ő is azon emberek közé tartozik akik nagyon fontosak nekem, mégis azt kívánom, bár ne szerettem volna belé. Ez csak nehezebbé teszi az életem. Már tudom, hogy mit érezhetett abban a 2 évben Walker. De végülis, ha ő túlélte, én is túl fogom. Talán ez a karma és mint tudjuk, a karma egy ribanc.

*Este*

Sötétedéskor értem haza, mivel addig Dylan-nel sétáltam és úgy voltunk vele, hogy már megvárjuk a naplementét.

-Kincsem, gyere ide légyszives. - kiabálta ki anya a konyhából én pedig miután levettem a cipőmet, oda is mentem hozzá.

Apa és Dan is ott ült a konyhába, ami első ránézésre nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek.

-Nem én voltam! - szögeztem le azonnal, miután leültem az asztalhoz.

-Ne aggódj, semmi ilyesmiről nincs szó. - nyugtatott meg anyu és elmosolyodott. - Tudom, hogy későn szólunk, de azt terveztük, hogy holnap elmegyünk a víziparkba és O'Brien-ék is jönnek velünk. - mondta, mire azért hirtelem meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy ha elakarok készülni, akkor most rögtön neki kell állnom a dolgaimnak.

-Rendben. Benne vagyok, de akkor megyek is. - mosolyodtam el én is, majd felrohantam a szobámba.

Egész hamar sikerült elvégeznem mindazt, amit szerettem volna, így egy nyugodt sóhaj után lefeküdtem aludni.

*Másnap*

Úgy volt, hogy külön kocsival megyünk, de mi kikönyörögtük, hogy Dan utazhasson Dylan-ékkel, velünk pedig Eric mivel így sokkal jobban elleszünk.

Szerintem elmondhatom magamról, hogy Eric szintén azon emberek táborát erősíti, akivel mindent megtudok beszélni. Nem szimplán a legjobb barátom párja, de a legjobb barátom is egyúttal, így az egész utat végig nevettük és sokat hülyéskedtünk is ami már szerintem kicsit zavarta is anyuékat, de most na. Nyár van, fiatalok vagyunk, épp a víziparkba tartunk. Úgy tűnik minden tökéletes.

Mikor odaértünk, akkor köszöntem Dylan-nek és bemutatkoztam a szüleinek. Igaz, hogy eljárnak együtt bulizni a szüleimmel, de valahogy én még nem találkoztam velük. Leszámítva azt, amikor Dylan anyukája megjelent nálunk Eric kíséretében, de akkor nem volt alkalmam bemutatkozni. Egyébként nagyon kedvesek és lazák. Mrs O'Brien-t Emily-nek hívják, Mr O'Brien-t pedig Steve-nek, pont mint az én apumat.

Viszont, most épp rám várnak, ezért megyek is. A laptopot itt hagyom a kocsiban, aztán megyek. Majd még mesélek nektek, sziasztok. =)