A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

35.rész

Mikor felkeltem, akkor Dylan még aludt. Lementem a lépcsőn a konyhába, ahol csináltam magamnak egy kávét, amivel kiültem a tetőre. Mindig oda megyek gondolkodni. És most min kell gondolkodnom? Nos, lényegében mindenen. Kezd egyenesbe jönni az életem, de attól félek, nem sokáig fog ez tartani. Holnap már iskola, Dylan pedig dolgozni fog. Valószínűleg alig találkozunk majd, ezt kibírja vajon a kapcsolatunk?

Ezt a gondolatomat Dylan hangja szakította meg.

-Miért sírsz? - kérdezte aggódva és két keze közé vette az arcomat.

Ezek szerint elsírtam magam ezen a gonolaton.

-Én csak...semmi baj. Ne aggódj. - mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára, majd letöröltem a könnyeimet.

Bólintott, de láttam az arcán, hogy nem annyira hisz nekem, viszont nem akar vallatni.

Lementünk reggelizni. Utána úgy dönttöttünk, hogy elmegyünk egyet sétálni.

De ez kezdetben inkább csak csendes séta volt, ahol gondolkozunk. Ahogy a tetőn is ezen járt az agyam, úgy most is. Holnap már suli lesz, Dylan pedig holnap kezdi a munkát. Még nem beszéltünk erről, de ideje lenne felhozni a dolgot.

-Beszélnünk kell. - mondtuk ki egyszerre és ezen mosolyogtam volna, de most ez pont nem az az időpont volt.

-Kezdd te. - adta meg nekem a lehetőséget.

-Te gondolkodtál már azon, hogy mi lesz most? Én holnap már kezdem a sulit, te pedig dolgozni fogsz. Most így a végzős évben nagyon sokat kell tanulnom és gondolom neked sem mindig lesz szabadidőd, így majd alig tudunk találkozni. Mi lesz akkor? Mi lesz velünk? - néztem mélyen a szemébe.

-Én is pont erről akartam beszélni veled. De szerintem ráérünk még ezen gondolkodni. A lényeg, hogy szeretjük egymást, ezen pedig nem változtathat az idő, sem az, hogy mennyit tudunk találkozni. - felelte, mire megöleltem.

Igaza van, de én sosem hittem abban, hogy a szerelem bármit kibír. De kitudja. Talán csak én vagyok túl szkeptikus. Talán mi kivételek leszünk. Talán a mi szerelmünk változatlan. És kitudja, lehet csak a környezetemben lévő emberek számára volt ilyen sanyarú a sors a szerelmük terén és igazából mindent kibírhat a szerelem, ha mindkét fél akarja.

Vagy talán jobb lenne, ha visszatérnék a valóságba.