A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]

5.rész

A kávé után mi is felmentünk a szobámba, ahol szokás szerint felléptünk Omegle-re és ott hülyéskedtünk.

Nagyon sokat nevettünk és nagyon hangosan, ami igazából csak így visszagondolva tűnt fel.

Egész estig elvoltunk ezzel, de amikor 7-et mutatott az óra befejeztük és elkezdtünk készülni, illetve csak én mert Matt annyival letudta, hogy átvette a pólóját, de én nem. Hamarosan megyünk a többiekkel találkozni, így átkell öltöznöm.

Levettem a pólómat és a rövidnadrágomat is, ezért alsóneműben futkoztam fel-alá azon gondolkozva, hogy mit vegyek fel. Egyébként, ez mindig így szokott lenni. Matt előtt már nem vagyok szégyenlős, sőt, jót tesz annak a szemernyi önbizalmamnak, mivel mindig megdícsér, mert tudja, hogy mennyire nem vagyok magammal kibékülve.

Oda álltam elé és két póló között vaciláltam amit egymás után magam elé tartottam.

-Szerintem egyikse. Vedd fel azt a sima fekete trikódat. - tanácsolta és igaza is volt, mint mindig.

Hirtelen valaki kopogott és azzal a lendülettel be is nyitott, de ahogy számítottam, nem Dan volt. Dylan kukkantott be.

-Jézusom! - mondtam reflexből, majd gyorsan lekaptam a fogasról az egyik pólómat amit magam elé tartottam, de szerintem már késő volt.

-Sajnálom! - felete miután becsukta a szemét, majd be is csukta az ajtót. Én gyorsan oda is álltam és hátamat neki támasztottam. - Daniel mondta, hogy nyugodtan nyissak be, de nem kellett volna rá hallgatnom. Egyébként csak azt üzeni, hogy siessetek. - kiabálta be kívűlről és hallottam a hangján, hogy ő is zavarban van.

-Oké, köszi. Mindjárt megyünk. - kiáltottam vissza neki majd továbbra is az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre. - Úristen. - suttogtam magam elé majd Matt nevetésben tört ki.

Én csak mérges tekintettel figyeltem.

-Hát ez kínos volt...neked. - mondta a nevetéstől kifolyt könnyeit törölgetve.

-Köszi az együttérzést, én is szeretlek. - feleltem szarkasztikusan.

Gyorsan felvettem a pólómat, arra egy fekete-fehér kockás inget, egy fekete farmert és a fehér sportcipőmet.

-Na, menjünk. - mondta Matt majd felállt és udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.

-Nem akarok menni. - nyafogtam karba tett kézzel és megálltam.

-Nyugi! Már nem vagy félig meztelen, ne aggódj. - felelte, majd ismételten kinevetett.

Nos, igen, ő a legjobb barátom. Ezen már én is elnevettem magam ami miatt röhögőgörcsöt kaptunk. Ezért fulldokolva siettünk le a lépcsőn.