A kávé után mi is felmentünk a szobámba, ahol szokás szerint felléptünk Omegle-re és ott hülyéskedtünk.
Nagyon sokat nevettünk és nagyon hangosan, ami igazából csak így visszagondolva tűnt fel.
Egész estig elvoltunk ezzel, de amikor 7-et mutatott az óra befejeztük és elkezdtünk készülni, illetve csak én mert Matt annyival letudta, hogy átvette a pólóját, de én nem. Hamarosan megyünk a többiekkel találkozni, így átkell öltöznöm.
Levettem a pólómat és a rövidnadrágomat is, ezért alsóneműben futkoztam fel-alá azon gondolkozva, hogy mit vegyek fel. Egyébként, ez mindig így szokott lenni. Matt előtt már nem vagyok szégyenlős, sőt, jót tesz annak a szemernyi önbizalmamnak, mivel mindig megdícsér, mert tudja, hogy mennyire nem vagyok magammal kibékülve.
Oda álltam elé és két póló között vaciláltam amit egymás után magam elé tartottam.
-Szerintem egyikse. Vedd fel azt a sima fekete trikódat. - tanácsolta és igaza is volt, mint mindig.
Hirtelen valaki kopogott és azzal a lendülettel be is nyitott, de ahogy számítottam, nem Dan volt. Dylan kukkantott be.
-Jézusom! - mondtam reflexből, majd gyorsan lekaptam a fogasról az egyik pólómat amit magam elé tartottam, de szerintem már késő volt.
-Sajnálom! - felete miután becsukta a szemét, majd be is csukta az ajtót. Én gyorsan oda is álltam és hátamat neki támasztottam. - Daniel mondta, hogy nyugodtan nyissak be, de nem kellett volna rá hallgatnom. Egyébként csak azt üzeni, hogy siessetek. - kiabálta be kívűlről és hallottam a hangján, hogy ő is zavarban van.
-Oké, köszi. Mindjárt megyünk. - kiáltottam vissza neki majd továbbra is az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre. - Úristen. - suttogtam magam elé majd Matt nevetésben tört ki.
Én csak mérges tekintettel figyeltem.
-Hát ez kínos volt...neked. - mondta a nevetéstől kifolyt könnyeit törölgetve.
-Köszi az együttérzést, én is szeretlek. - feleltem szarkasztikusan.
Gyorsan felvettem a pólómat, arra egy fekete-fehér kockás inget, egy fekete farmert és a fehér sportcipőmet.
-Na, menjünk. - mondta Matt majd felállt és udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
-Nem akarok menni. - nyafogtam karba tett kézzel és megálltam.
-Nyugi! Már nem vagy félig meztelen, ne aggódj. - felelte, majd ismételten kinevetett.
Nos, igen, ő a legjobb barátom. Ezen már én is elnevettem magam ami miatt röhögőgörcsöt kaptunk. Ezért fulldokolva siettünk le a lépcsőn.
CITEȘTI
A Bátyám Barátja - {Dylan O'Brien} [Befejezett]
FanfictionAz élet alapjában véve egyszerű. Hiszen megszületünk, élünk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcáfolja, mert hát, olyan nincs, hogy egyszerű az élet. Illetve, az lenne, csak mi tesszük bonyolulttá, bár, sokszor inkább a környezetünk teszi ezt...