Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Az utazás

A gépünk még mindig a repülőtéren időzőt én pedig ha tehettem volna futva tettem volna meg az utat Olaszország felé de tudtam hogy ez számomra lehetetlen. Alice hideg keze ott időzött a vállamon egészen addig amíg zsebéhez nem kapta kezét és ki nem vette a fekete kis telefont. Előre hajolt a füléhez szorítva a telefont. Sejtettem hogy valószínűleg Jasperrel beszél és épp ezért nem akartam hallgatózni hiszen mindenkinek magánügye hogy mit beszél a másikkal de azért néhány szó így is megütötte a fülem: "Nem Jasper ne próbáld meg,... azonnal állítsd meg,... jó persze megígérem,... szia, szeretlek."

" Utálok neki hazudni." -mondta miközben fejét hátra hajtotta az ülésben, szemét lehunyta.

"Mi történt? Mondj el mindent!" - mondtam miközben hallani lehetett a pilóta a hangját amint épp bejelenti hogy felszállunk.

" Jasper, Rosalie és Emmett meg akarták keresni Edwardot de még épp időben sikerült figyelmeztetnem őket. Ha elmentek volna a Volturihoz mindegyiküket megölték volna összeesküvés miatt. Bella, hidd el ha ezt nélküled meg tudnánk oldani akkor nem kockáztatnám az életed de nincs más lehetőség és sajnálom hogy megint kockáztatni kell az életed miattunk."

" Nyugalom Alice semmi baj. És amúgy is ki ez a Volturi? Miért veszélyesebbek mint ti négyen."

"Mit mondott el Edward róluk? -kérdezte majd bocsánat kérően nézett rám.

Igaz hogy már 8 hónapja hogy elment de azt ígérte hogy az idő majd gyógyír lesz az emlékére ám mégis most a nevét hallva úgy éreztem mintha ezer apró darabra hullana a mellkasom. Mégis össze szedtem minden erőmet hogy válaszolni tudjak.

"Azt mondta hogy ők afféle királyi család és csak akkor húz velük ujjat ha még akarsz halni."

"Nos igen a királyi szó nagyon jól jellemzi őket. Maga a család 7 állandó tagból áll plusz a feleségek és a változó testőrség. Vezetőjük Aro, Caius és Marcus. Carlisle irodájának a falán van egy kép melyen mind rajta vannak."

És akkor eszembe jutott a hatalmas arany méretű kép melyen két fekete és egy fehér hajú vámpír áll és nyugodtan szemlélik az alattuk lévő káoszt.

"Aro nagyon szereti maga mellé csábítani az olyanokat akik valamilyen különleges képességgel rendelkeznek. És épp ezért lettünk volna mi kevesek ellenük. Az ő tehetségük mellett a miénk egyszerű bűvész trükk. De ez persze nem csak pozitív hanem leginkább ijesztő, félelmetes. Ők felelnek a vámpír világ rendjének betartásáért. Például ilyen hogy a városukban, Volterában nem lehet vadászni és hogy ne fedd fel a titkot és hogy gyermeket vámpírrá tenni tilos."

"De ha nem vadászhatnak akkor hogy...?"

Alice épp hátra fordult és még nekem sikerült elkapnom egy 40-es éveiben járó férfi pillantását amint látványosan elfordítja a fejét vissza a könyve felé. Alice közelebb hajolt, jeges ajkai majdnem a fülemet érintették.

"A testőrök feladata hogy élelmet hozzanak akár nagyon messziről is. Ez állandó el foglaltság számukra. És hogyha valahol baj történik a Volturi közbelép és megakadályozzák."

"Ezt nem hiszem el." - mondtam dühösen.

"Egykor én is közétek akartam tartozni és akkor sem volt hajlandó senki se elmondani mivel jár ez az egész élet."

"Figyelj Bella, az a helyzet hogy... ." - kezdte Alice habozva.

"Hogy azon gondolkodtam hogy én teszlek majd vámpírrá."