Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Régi barát

 Este már sikerült jól aludtam hiszen a tegnapi szörnyű álom után nagyon kimerültem és a mai nap is igen fárasztó volt. A mai este álmatlanul telt és mivel az érettségi előtti utolsó hétfő jött fel kellett kelnem. Ahogy kinyitottam a szemem egy sötét arany szem pár nézett vissza rám. Edward aranyos fél mosolyra húzta száját, amitől persze a szívem többszörösen kezdett el dobogni. Felkeltem és csak megcsókoltam. Edward viszonozta azt de mégis most sokkal nagyobb volt benne a félelem és aggódás. Próbáltam átkarolni a nyakát de ő csak hideg kezével megfogta a kezem és nem engedte el. Lassan elhajolt, szemében egy furcsa fény csillogott. Az aranyló tengerben ott úszott az aggodalom és az elszántság is. Düh és boldogság is. Felemeltem a szabad kezem és végig húztam szerelmem hideg arcán, ő csak lehunyta a szemét ahogy én a szeme alatti lila karikákon húztam végig ujjam. Mikor újra kinyitotta minden érzelem eltűnt ami korábban ott volt, csak a vágy tüze maradt.

"Bella készülnöd kellene, plusz nem akarok olyat tenni amit később megbánok." -mondta én pedig csak elmosolyodtam majd csak felálltam és kimentem a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem majd miután végeztem vissza mentem a szobámba. A szekrényből kivettem egy egyszerű fehér pólót hozzá egy szürke farmert. Mivel már lassan beköszönt a nyár, az idő is kezd felmelegedni. Ezért is vettem ki egy barna pulóvert. Nincs még igazi nyári idő mint máshol szokott, itt csak átlagosan 20 fok körül van az időjárás. Lementem a konyhába és gyorsan össze dobtam magamnak egy szendvicset. Amint kész lettem a reggelizéssel átmentem az előszobába és már hallottam is kintről a dudaszót. Gyorsan magamra kaptam a cípőm és a pulóverem és már ki is léptem az ajtón. Bezártam magam mögött az ajtót és mentem is az autóhoz. Beültem, a műszer fal gyenge fénye megvilágította szerelmem arcát, mely csak úgy ragyogott.

"Szia." -mondtam miközben becsatoltam magam.

"Szia." -mondta Edward is majs csak a gázra lépett. Sebesen hagytuk el az utcát, én fejemet csak az üvegnek támasztva néztem az elsuhanó tájat. A sebbeség miatt hamar oda értünk a sulihoz. Ott minden diák jó messzíről elkerült valakit. A tömeg miatt nem láttam de ahogy oszlót fel láttam hogy az illető egy motornak támszkodik. Tudtam kia az. Jacob. Jacob az egykori legjobb barátom. De miután Aliceszel elment hogy megmentsem Edwardot ő azóta nem is nézett felém. Akkor a választás percében a szívem szakadt meg hogy megbántottam de most már olyan nekem mint egy átlagos ember akit ismerek. Eltűnt a kötelék kettőnk közül. Edward is Jacob felé nézett majd csak kiszállt, én is utána és egymás mellett mentünk végig a parkóloban egyenesen Jacob elé. Amint oda értünk undorral a szemében nézett végig Edwardon.

"Szia." -mondtam közönbösen.

"Hello." -mondta miközben gyanakvóan végig nézett rajtam.

"Nem." -mondta mögülem Edward és a hangjában is ott volt a hatalmas düh. Tudtam hogy ilyenkor a szeme feketebb mint az éjszaka, ajka vissza húzodik a fogáról.

"Nm haraptam meg." -mondta én pedig megértettem a reakcióját.

Közelebb léptem Edwardhoz és csak össze fontam az ujjainkat. Hallottam hogy Edward nagy levegőt vesz és tudtam hogy lenyugodott.

"És csak figyelmeztetni akartalak hogy mi is lesz ha a fajtátok mégegyszer beteszi a lábát a földünkre." -mondta hivatalosan úgy akár egy hirnők aki az ellenséges csapatból jött.

"Mi? Mi történt?" -kérdeztem hiszen nem értettem semmit sem.

"Emmet és Paul közt volt egy kis össze tűzés. De ne aggodj jól vannak." -mondta el Edward teljesen nyugodtan.

Jacobra pillantottam akinek arcán egy hatalmas önelégült mosoly vírított.

"Úgy tűnik hazusággal könnyebb volt őt elvinni a városból."

Nem értettem semmit és a tekintettemet végig köztük tartottam.

"Azt hiszem ideje menned Jacob." -mondta Edward és a hangjában volt egy nagyon parancsoló hangsúly.

Olyan volt akár egy király aki száműzi az országába belépő idegent.

"Te is tudod hogy előbb -utóbb rájön. A vörös őt keresi." -mondta Jacob és a fejemben minden puzzle darabka a helyére került. A látomás, majd a hirtelen jött utazás és végül a vegyes érzelmek Edward szemében ma reggel.

"Victoria." -mondtam ki a számomra annyira retegett nevet.

"Alice látomása." -mondtam mire Edward csak bűnbánóan nézett rám.

"Erről majd még beszélünk." -mondtam.

"De te... Legalább felhívhatál volna. Meg beszélhetük volna.

Jack elindult a motorra felé, én utána mentem volna de Edward megfogta a kezem majd csak maga felé fordított.

"Bella." -mondta és tudtam hogy még akar győzni arról hogy maradjak.

"Edward. Őszintének kell lenned velem." -mondtam​ komolyan miközben felületem Jack mögé a motorra.

"Ne vigyorogj csak egy kört megyünk." -mondtam miközben felraktam a bukó sisakot és Jack már indított is majd már ki is kanyarodtunk az iskola parkolójából. A sebesség miatt a szél a hajamat hátra fújta, éreztem hogy arcomba csap a levegő. A La-Puschba vezető homokos út nagyon szép volt ebben az időszakban. A homokos útat oldalról keresztezték az épp most zöldellő fenyőfák. Nagyon szép volt az út. Mivel Jack gyorsan hajtott végig hamar elértük La-Push első fa házait. Lassan ismerős úton mentünk, régen nagyon sokat voltam itt. Jacobbék utcájában. Ott ahol Jacob és az apja egyetlen apró kis pirosra festett háza áll. És az a kis ház melletti apró garázs ahol régen annyi időt töltöttünk. Jack megállt a ház előtt majd leszálltamm mögüle és együtt indultunk a garázs felé.

"Figyelj Bella. Beszélhetünk?"

"Persze. Miről szeretnél?" -kérdeztem és pont beértünk a garázsba. Jack betolta a motorját, mellette állt az én motorom is. Még mindig rajta rajta virított a piros kendőt melyet csak azért rajtunk fel hogy tudjuk melyik az enyém. Neki támaszkodtam a motoromnak majd csak Jacob felé fordultam.

"Tudod egyszer régen mondtam hogy a farkasokkal sok furcsa dolog történik. Az egyik ilyen az ami már Sammel is megtörtént. Úgy nevezik hogy bevésődés. Ez egy olyan dolog hogy amikor valakinek a szemébe nézel akkor abban a pillanatban mintha megtalálnád az eddig magadban észre sem vett lyukat. Mintha eddig mindig lett volna a szívedben egy lyuk de ezt eddig nem vetted észre. Mégis amikor rá nézel minden lyuk eltűnik. És ez sokkal több mint megtalálni egy pasinak a barátnőjét. Nem. Ez olyan életre szóló társ akit neked szánt a sors." -mondta el és valami nagyon szenvedélyes fény izott fekete szemeibe.

"Veled is megtörtént már ez?" -kérdeztem hiszen ez izgatott annyira.

"Igen. Miután elmentél azután."

"És ki az?"

"Leah. Leah Cleawater." -mondta mire csak bólintottam.

Tehát ez a magyarázat. Az hogy miért nem éreztem azt hogy több mint egy barát. Hogy miért volt közömbös számomra. Hogy miért nem fájt a hiánya.

A nap hátralevő része gyorsan elment. Naplemente után haza mentem Charlie és Edward is már nagyon aggódhatnak. Jack elvitt és amikor bementem csak a konyhába égett a villany. Bementem és Charlie jött ki.

"Edward ha már egész nap veled van akkor legalább már este haza jöhetnél." -mondta Charlie.

"Jackkel voltam. Bocsi csak nagyon hamar elment az idő."

"Semmi baj, örülök hogy végre beszéltettek."

Kint az ajtó előtt kopogtattak, és tudtam hogy Edward az.

"Akkor hagylak beszélgetni." -mondta Charlie és ő is tudta hogy ki az.